Június 28., kedd. Reggeli motoszka (ami úgy 2-3 óra hosszat tud tartani, ha mindenki begyorsul a közös cél érdekében), majd ismét Szanticska a cél, egyrészt megmutatni azoknak, aki még nem jártak ott (mintha mi fedeztük volna fel), másrészt a cél a helyi salakos focipálya petanque célokra történő hasznosítása, Európában először. Azon egy kicsit sem lepődünk meg, hogy a büfét zárva találjuk, meg nem is zavar, mert rengeteg mindent hoztunk magunkkal, hideg folyadékot is beleértve, amire nagy szükség van, lévén a legmagasabban jár a Nap, és a pálya felett természetesen semmi árnyék sincsen. Egyrészt ez a faktum, másrészt az, hogy a salak az salak, tehát feketén porzik, valamint az erős reményeinkben való csalatkozás, miszerint sima lesz a terep, és végre nem alattomos fűcsomókkal kell hadakozni, oda vezet, hogy villámgyorsan hamvába hal a játék, és két kör után mindenki feladja, árnyékba vonul, iszik. A gyerekek is elkezdenek nyiszogni, lévén a már jól ismert kecskéken kívül nem igazán adódik szórakozási lehetőség (és hát nekik is melegük van, mármint a gyerekeknek), amit nem szívesen hallgat az idősebb korosztály, ezért gyorsan hazahúzunk, és ki alvással, ki apró kerékpár túrákkal múlatja az időt, míg a Smicu a tőle már jól ismert (és szeretve tisztelt) rakottkrumplit rakja össze. Bogi hosszasan távozik, Csaba és Rita vásárol. Este Trivial Pursuit, Géza nyer.

Szerda reggel jön a mozgó ABC és ad nekünk kenyeret (ehhez az Adri kellett, mi tavaly észre sem vettük a lehetőséget, és minimum Encsre jártunk be kenyérért, szükség esetén), majd jön az Elektromos Művek, és megsturcolja a fenyőket, a gyerekek roppant élvezik az emelőkosaras mutatványt. Egy küldöttség átvonul a szomszédba a teli moslékosvödörrel, végre nem kell kidobnunk semmi maradékot.