Na, ez valami egészen elképesztő volt, és amilyen jó ötletnek tűnt, olyan rosszul sikerült. Azt reméltük, hogy a szanticskai salakos focipályán végre normálisan, a képességeknek megfelelően játszhatunk, nem lesznek idegesítő fűcsomók, melyek majdnem minden dobás eredetileg megadott mozgását félbetörik, és amelyek miatt leginkább szerencsejáték az egész. Ehhez képest egyáltalán nem volt sima (bár annak látszott, valóban), viszont a fekete salakpor azonnal megrohant minden felületet. Ráadásnak kegyetlenül tűzött a nap, és bár reflektorok voltak a pálya szélén, árnyékolás nem (mondjuk az már hihetetlen túlzás lett volna egy 8 állandó lakossal bíró kis falu esetében, lássuk be), de árnyékban sem lett volna könnyű.

És ha ez nem lett volna elég, a Gyöngy produkált egy olyan dobást, amihez még csak hasonlóra sem volt eddig példa: valahogy sikerült neki az, hogy a háta mögött két méterrel csapódott be a golyó. Szerencsére már az elhajítás pillanatában érezte, hogy valami nagyon nem stimmel, ezért "Vigyázz, vigyázz!" kiáltást hallatott, ami esetleg megmenthette volna valaki életét, ha éppen ott áll (de nem állt, mert majdnem mindenki az árnyékban ült, a pályától 10 méterre). Ezért a cselekményért beírtunk neki mínusz 1 pontot, amivel a végeredmény szempontjából le is nullázta magát, tehát van győztes, akármilyen rövid is volt az egész.

Valószínűleg sosem játszották még ezt a sportot a faluban, és ugyan nem tudjuk, mit hoz a jövő, az biztos, hogy mi többet nem fogjuk.