Ismétlésképp irány Lillafüred, mert frissen sült pisztrángból sosem elég. Most azonban nem a kézenfekvő úton, hanem Edelény felé, egy nem sokkal hosszabb, viszont sokkal szebb nyomvonalon közelítünk, és újitunk azon a téren is, hogy Lillafüreden leparkolva, kisvasúttal folytatjuk az utat, és a Felső-Garadna megállótól a gigantikus lapulevelekkel szegélyezett sínek mentén legyaloglunk a telepre. Visszafelé szintén vonat, viszont az elhúzódott ebéd miatt csónakázásra már nem marad idő, 18:00-kor elindulunk haza, de előtte azért még iszonyatos vattacukor, elképesztő fröccsöntött szuvenírek bámulása, és kellemes hosszúlépések. Hazafelé újra a dombok között, belefutunk a naplementébe, és ez többször fotográfiai célú megállásra kényszerít minket, de örömmel teszünk eleget a kényszernek, mert lenyűgöző a látvány, és bár tudjuk, hogy ezt fényképen visszaadni lehetetlen, vadul kattogtatunk. Vacsorára tegnapi rakottkrumpli, ami még most is hibátlan, sőt összébb értek az ízek.

Csütörtök hajnalban Macek felugrik Budapestre (majd este visszatér: az igazán nagy visszatérés!), délelőtt Rita és Anda elindul Miskolcra, a Pécsről vonattal délben érkező Tamás fogadására (halálpontosan érkezünk a pályaudvar főbejáratához, 12:00-kor), és akkor már el is hozzuk, meg be is ugrunk pár órára a Metro áruházba elkölteni egy csomó pénzt. Szemerkélő eső, de a Tomzi rögtön petanque után kiált, és mi a kedvére teszünk, mert igaz barát. Majd sor kerül a mindenki által remegve várt gigantikus rántotthús vacsora előkészületeire, majd a csodálatos végtermék elfogyasztására, mely után felmerül az éjjeli petanque gondolata, de valahogy gyorsan hamvába is hal, és helyette a rövid idő alatt igen népszerűvé vált Perudo kerül asztalra.