Péntek reggel 07:00-kor a Csaba a fővárosba hajtat, lecserélni a jó öreg Bravot egy zsír új Octaviara ("Új autónak nincsen párja, Molnár család régi álma!"). Így a vége felé a tollasháló is előkerül a tokjából (végig ott volt az ajtó mellett, de ezek mind lusta disznók, nem érdemelnek semmit, bár nem is hiányzik nekik, kézzel eszik a kaviárt). Maceknak nem teljes a pihenés, egyszer csak a park sarkában látható, amint szövegkönyvet olvas, de nem hagyja sajnáltatni magát, mert utána hideg sört iszik, és ez egyenlővé teszi a nagy többséggel. Ebédre tegnapi maradékok, hideg ez-az, nem kell mindig főzni. A beígért országos lehűlésnek és csapadéknak semmi nyoma, hőség van és verőfény, de emiatt senki nem panaszkodik, hanem inkább megkezdjük a felkészülést a Csaba (és az új autó) fogadására: a Gyöngy transzparenst rajzol, a többiek lufit próbálnak fújni, részleges sikerrel. Dekoráció elhelyezése, koreográfia megtervezése, énektanulás, fogadás balról reflektorral, pezsgő, zajongás, nevetés. Utána hatalmas perudo játszma 40 (50?) kockával , majd váratlanul arra leszünk figyelmesek, hogy szólnak a madarak, és kezd megszűnni a sötétség, amit először nem értünk, majd kiderül, hogy elmúlt hajnali 4 óra. Pánikszerűen elrohanunk aludni, mert tudjuk, a kicsinyek minden tapintat nélkül talpon lesznek pár óra múlva, és akkor már nehéz.

Szombaton totális kóválygás, maximális szervezetlenség és tehetetlenség, minek alapján egy darabig úgy néz ki, hogy semmit nem fogunk csinálni, de aztán végül valamitől beindul a dolog, és asztalt foglalunk 17:00-ra az Ős Kajánba, már megint, igen, mert egy alkalom fájdalmasan kevés volt, és egy csomó ételt még nem kóstoltunk. Smicu előveszi a csodafegyvert, és óriásbuborékokat gyárt, ami rendkívül látványos, csecsemőnek és nyugdíjasnak egyaránt.