Egyre többen az új autó körül, és persze mindenki szakért, tudni véli, vagy szerinte nem úgy van, és talán jobb lett volna, de ez se rossz. Géza focimeccset nyom a a lányokkal, az eredmény ismeretlen. Macek elszállítja Gyöngy kómát Miskolcra, és csak utána csatlakozik hozzánk Tolcsván, enni egy kis nyers gyümölcsöt, mert neki most ez van rendelve. Nem lehet könnyű dolog almát enni mézes-gyömbéres kacsamáj illata mellett ülve, de nem is mondta neki senki, hogy az lesz. 7 óra után indulunk vissza Felsőgagyra, más program már (most sem) fér bele, így idén is kimarad Boldogkőváralja, Vizsoly, tokaji pincék, erdei kirándulás, gombamérgezés, űrutazás. Egyeztetés az Évával, hogy másnap mikor is lépnénk le: mi 14:00-val indítunk, ő a 10:00-at javasolja, mire mi lerakjuk a telefont, és gondolkozunk kicsit, majd a Fáni kialkudja nála a 12:30-at, tehát mi nyerünk.

Vasárnap, utolsó nap: pakolás órákon át, eltűnt tárgyak keresése, elveszettnek hitt dolgok felbukkanása. Smicu a több napja épülő mátrixot tölti fel a zárás adataival, majd mindeki fizet, és reméli, hogy kijön a végösszeg (kijött). Az idő ismét gyönyörű, tehát jó nekünk, másrészt szar, mert így nehezebb elmenni. Ugyanakkor ennyi most bőven elég volt, talán kicsit sok is, jövőre ha lesz, akkor - biztos másképp lesz ez az egész. 13:00-kor az utolsó egységek is elhagyják a helyszínt. Budapest, megyünk!

Általános kiegészítések: szelektív hulladékgyűjtés, többször újrakezdve, majd a végén ott hagyva az egészet; időnként óriásbögöly rajzás, 5-6 kutya a szomszédban; Berci üvöltve fogzik; Borsó sikítva hisztizik; sok szelíd lepke; arcfestés; precíz italmérés; igazságos mosogatásra törekvés.