Szóval négyen jönnek Tokaj felől egy ellen, palócgulyást enni, cserébe hoznak egy üveg sárga muskotályt, amelyet aztán olyan nagy becsben tartunk, hogy majdnem elfelejtjük meginni, csak az utolsó éjjel kerül rá sor. Az eső újra rákezd, felébrednek az alvók, etetés, közben befutnak a Dugóék a kirándulásból, melynek egyértelműen pozitív hozadéka ott mozog egy kis műanyag vödörben: élő folyami rák, egy valóban létező élőlény, szigorú bizonyíték. Egy rövidke óra múlva a többiek is begurulnak, Viktorék meg éppen haza (hatalmas buli volt! ;-), majd vacsora után a Dugóék is csomagolnak, és nehéz szívvel elhagyják a helyszínt. A nyálkás idő ellen a teraszon kivitelezett borozással védekezünk, nagyjából be is válik, túléljük.

Hétfőn egy komolyabb takarítással kezdünk, mivel a tervek szerint nagyobb mennyiségű friss arc érkezik a nap folyamán. A terasz felmosása során minden lekerül a parkolóba, és ez a felállás váratlan örömöt okoz, újszerű, izgalmas, szabadság, gintonic, szeretem, így nem is igazán erőltetjük a visszapakolást. Ebédre Bogi kidolgoz jelentős mennyiségű tésztát, krumplis és káposztás változatokban, melyek fogyasztása közben befut a Macek, mellette Szofival, alattuk egy 153 éves Volkswagen Jetta (bekerülési költsége 100.000Ft, príma vétel, megy, mint az állat). Adriék (Géza, Emma, Eszter, Andris) 16:00 körül kerülnek beljebb, már csak a Ritát várjuk aznapra, meg egy vacsorát, amelynek előkészületei rövid pihenő után be is indulnak: lecsó bográcsban. Aki nem tud segíteni, az sajnálkozik, majd elvonul a petanque pályára, mert a Gézának is meg kell mutatni a játékot, meg a Maceknek is sír már a szája tája. Meccs közben befut a hiányzó Rita, szünet, de aztán elő a reflektorral, és a nagy népszerűségnek örvendő éjszakai petanque pillanat következik be, pécsi portugieser-rel megtámogatva.