Nem étterem ez, hanem mintha otthon, amibe mondjuk az is besegít, hogy jelentős létszámú társaságunkkal hamar eluraljuk a terepet, és nem nagyon van vendég rajtunk kívül, így szinte minden terem a miénk (ki is használjuk, és a kertet sem hagyjuk parlagon). Drága, de finom, valódi élmény az egész, egyértelműen megéri (jövő héten újra ugyanitt :-). Rövid tanakodás a végén, majd a Dugóék kirádulni, a Gyöngyék Mádra borért, a többiek meg haza indulnak, ahol rögtön petanque, mert a Fáni még nem játszott, és neki is jár a pénzéért, ugyebár. Dugó palócgulyást szerkeszt bográcsban, éjfélre kész, kevés számú bátor jelentkező fogyaszt is azonnal, de a többség inkább társasjátékba fekteti energiáit.

26-án vasárnap a társaság nagyobbik része Szlovákiába rándul barlang, sztrapacska, helyi sör és egyéb kalandok reményében (erről bővebben majd a Csaba mesél), Anda, Borsó és Fáni bringával, a már jól ismert szivatós földúton áthúz Szanticskára, egyrészt mert a Fáninak ez kimaradt, másrészt a Borsó szeret ülni a gyerekülésben, harmadrészt meg nőjenek csak azok az izmok. A büfé most is zárva, azzal a különbséggel, hogy nyitvatartási időben. Kecskék megvannak, de emberi életnek semmi nyoma, szemben a múltkorival, amikor százasával hömpölyögtek a fiatalok a GYIK Műhely területén. Ott most csak egy rettentő fáradtnak és öregnek tűnő farkaskutya horkol az asztal alatt, és akkor sem riad fel, amikor a Borsó leesik a kőfalról, és utána hosszasan sivít. Mivel esőfelhők gyülekeznek, és csinálni sincs mit, hazatekerünk sietve, meg is ússzuk a nem sokkal később lecsapó nyári záport, melyet a Borsó és a Fáni átalszik, Anda meg igyekszik átolvasni, de nem sikerül, mert megérkeznek a Viktorék, akik jelezték ezt, de mintha mindenki elfelejtette volna.