18:30-kor megkezdődik a vacsorakészítés, ami kudarcba torkollik, nem lévén értékelhető ereje a PB palackos gáztűzhelynek. Szerencsére kiemelkedően értelmes emberek vagyunk, ezért eltöltjük valahogy az időt a tábortűz mellett borozgatva (szar pécsi a Tomzitól :-), és még a gyerekek is besegítenek egy rögtönzött színházi előadással (versek, dalok, bohóckodás), így aztán még tudunk örülni annak, amikor éjfél körül eszünk a továbbra sem teljesen kész táplálékból.

Szerdán a reggeli után majdnem petanque, de a Jakabot megcsípi egy gonosz vöröshangya, ezért a Dugónak mesét kell olvasnia, mert az elmulasztja. 12:30-kor indulás Lillafüredre, a tavaly már megismert, és nagyon megszeretett Garadna parti pisztrángtelepre. A szintén tavaly megismert, de egyáltalán nem megszeretett útépítések miatt sok a totyogás, az egész váratlanul és fárasztóan sokáig tart, ráadásul közben elkezd esni is, de végül persze nincs kegyelem, és megérkezünk. Van pisztráng is, meg szerencsénk is, mivel a hely hétfőn és kedden zárva tart, de ezt mi nem tudtuk (és miért kérdeztük volna meg? :-) A kedves halak továbbra is tökéletesek, és ezt még az sem bírja lerontani, hogy újra elkezdi az eső. Evés után jól esik a mozgás, ezért felmegyünk a kisvasúttal a két megállónyira lévő végállomásig, ahol a Garadna-patakot meglátva nem bírjuk megállni, hogy ne ugrasszuk be a Dugót, mutatná meg végre a rákot, mint létező állatot. Többen besegítenek, de semmi, csak nagyon hideg víz, meg a parton óriási csigák. Hazafelé veszünk házisört, megmagyarázhatatlan okokból kóstolás nélkül, és persze rögtön 6 literrel. Kikerülendő az unalmas, és lassú utat, Diósgyőrün belül felvágunk északra, és a dombokon át gurulunk. Otthon a tegnapi vacsora második része tovább sül, ismét baromi sokáig, mindenki türelmetlen, de végül persze eszünk, mi más történne. Sört gyorsan kiöntjük, minősíthetetlen.