Az úgy volt, hogy szilveszterkor mondták a Fániék, az új évet a jól ismert 40 napos tisztítókúrával kezdik, de aztán a Kata hirtelen felsírt, hogy ő még sosem főzött töltöttkáposztát, és most pedig nagyon megtenné, ezért egyszerűen lehetetlen, hogy kibírja addíg, tehát még az átmosás előtt, gyorsan. Azaz kezdjük a 2006-os évet egy komoly táplálkozással, mert ki tudja meddig élünk, mit hoz a jövő, ésatöbbi.

Aztán valamiért ez módosult, és csak annyi maradt belőle, hogy együnk együtt, mert úgy sokkal könnyebb, és többnyire viccesebb is, még akkor is, ha előkészülni, ételszagban állni, pakolni, mosogatni és takarítani jelentősen komolyabb feladat. Karácsonyra lett indiai szakácskönyv, és az ember szívesen kisérletezik bárkin (főleg másokon), tehát akkor minden együtt van, legyen indiai vacsora, aztán majd reggelre meglátjuk.

A Kata most sem okozott csalódást, egész egyszerűen hihetetlen, hogy valaki ennyire értsen valamihez, atomi szinten, zsigerből. Annyira, hogy neki tulajdonképpen ebből kellene élnie, egész nap ezzel foglalkoznia, de akkor meg nekünk már nem csinálna semmit, mert estére tele lenne a töke az egésszel, tehát jobb így (másoknak viszont rosszabb, de az legyen az ő bajuk). A fogások nevére egyáltalán nem lehet emlékezni, idegen nyelven voltak, az azonban biztos, hogy volt rizs is.

Az estét (és a másnap délelőtti lézengést) igen komolyan megédesítette Spongyabob jelenléte, aki hatalmas gázos lufi alakjában folyamatosan járőrözött a lakásban, többször is nagyon meglepve mindenkit.