Hát ez rövid is volt, meg elég gyenge is, nem kell sajnálnia annak, aki nem jött el (mi sem sajnáltuk, amikor eljöttünk ;-)

Reménytelenül indult, ugyanis a hóviharban józan számítás szerint neki sem kellett volna vágnunk, és az első 50 km átlagsebessége 25km/h volt, amiből az jött ki, hogy 9 órán keresztül fogunk sorvadni az autóban, de aztán javult a helyzet, gyorsult a gép, így mindössze 5 órán belül célba értünk, ami a normál értéknek csak a duplája, nem is olyan veszélyes. Először a Petákékhoz hajtottunk, mert a múltkor rájuk már nem maradt idő, és akkor nagyon meg lett ígérve, hogy legközelebb (ami most volt). Persze ott ragadtunk, ezért a Tamáshoz csak 22:30 körül jutottunk el, de nem baj, mert volt szarvaspörkölt, zseniális. Ott, a Fürj utcában a piros szoba mindig lenyűgöző, állandóan fotózásra ingerli az embert, most is.

31-én délelőtt kirándulás a vastagon behavazott Mecsekben, helyenként térdig érő fehérségben, és jól kifejlett hidegben, vad kutyákkal szegélyezve, de szerencsére a Tamás a közeli fogadóban már előre lezsírozta a forralt bort, tehát volt motiváció, ami nagyjából egy óráig tartott, de az is szép teljesítmény, főleg Gida Marcitól , aki 2 hónaposan szintén végigcsinálta, igaz, hogy teljesen becsomagolva, és felkötözve. Este szarvaspecsenye, több, mint zseniális, de ezen kívül más ébrentartó esemény nem volt, így hamar bealvadt a társaság fele (a másik fele annál később, de legyen az ő bajuk).

Másnap a Borsó fotómodell lett, és ezzel jól el is töltöttük az időt, aztán hirtelen elindultunk haza.