Október 14-én, pénteken a kómák egy kisebb különítménye indult el a Fürj utcába, Tomzi meglátogatására. Kata, Borsó és Szofi intercityvel utaztak, míg Fáni, Anda és Johanna (aki még nem tudná, Tomzi barátnője) autóval közelítették meg a helyszínt. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy ha Pancsó is jön a szuper Toyotával, hitvese és kislánya miért vonattal döcög Pécs felé. Nos, ez Borsó kifejezett kérése volt, hiszen ha az ember hároméves, a vonatút rendkívül sok érdekességet tartogat, egy hosszú, sötét alagút, rántott husi az étkezőkocsiban, elsuhanó vonatok stb.

Tomzinál minden a régi volt, eltekintve attól a ténytől, hogy hiányzott Kisrita. De szerencsére - és ezt nem udvariasságból írom - Johanna szuper jó fej! Gidáék is ígérték, hogy jönnek, egy darabig hitegettek bennünket, de aztán mégsem. A többiek, akik mégis jöttek, vacsorára finom sajtokat ettek, hozzá olajbogyót, (többfélét) kenyeret, és mindezt vörösborral öblítették le. Azután beszélgetés jó sokáig, majd alvás. (Itt rögtön megmutatkozott annak az (egyetlen) előnye, hogy Gidáék és Csabáék végül nem jöttek, mert így kényelmesen elfértünk.)

Másnap délelőtt, könnyű és finom reggeli után arra az elhatározásra jutottunk, hogy erdei kirándulást teszünk, és csodák-csodája tettünk is. Az őszi erdőben mindenfélét gyűjtöttünk Borsónak, amit bevisz majd az oviba, az évszak-asztalra: sárga leveleket, egy csomó tölgyfamakkot, fenyőtobozt, csipkebogyót, valamit találtunk erdei szedret, de nem sokat, mert ilyet csak korán lehet találni.