Az aggodalom egyébiránt nem volt alaptalan, mert mire a túrásra került a sor, az eredetinek kétszeresére duzzadt csapatot kellett jóllakatni - a Macek ezúttal nem volt a libapusztítók között. A célegyenes kellően hosszúnak bizonyult, mert az előző éjjeli felnégyelés, besózás, hűtőbe helyezés, mindeközbeni vörösbor fogyasztást követően másnap - szombaton - a pótlólagos beszerzések után gyenge hat órát sült a madár. Itt azonban elkövettünk egy, a vacsora kimenetelére nézve súlyosnak is nevezhető baklövést. Valamitől azt gondoltuk, hogy a szóló combnak nem kell annyi kvarcolási idő, mint a teljes állatnak, így azokat csak két órával később helyeztük a szoláriumba - ennek meg is lett az eredménye. Míg az egyben sült állat minőségét illetően, hát hogy is érzékeltessem, nem szeretnék álszerény lenni, így maradnék csak az egyszerű, de kifejező "fenomenális" jelzőnél, addig a szóló combok megragadtak a "kurva jó" szinten. Így, aki az elején rárabolt a combra, mondván nem kell annyit tökölni, amíg egy még ehető, de nem pofátlanul nagy darabot leszakít a testről, meg nem is lesz kötésig zsíros, hát az minen kétséget kizáróan rosszul járt.