A menü:

• libaaprólék leves lúdgége tésztával
• ludaskása
• pecsenyelibamáj
• töltött libanyak (autentikus, zsidó nagymami recept szerint)
• egészben sült, almával és fűszerekkel töltött liba párolt káposztával és tört krumplival meg a kiegészítő szóló libacombok ugyancsak sülve
• Kata fincsi süteménye
• másnapra szorult a töpi :)

Sok éves tervünket váltottuk valóra az elmúlt Márton napon, vagyis a hozzá tartozó hétvégén: libavacsorát celebráltunk. Az alapbeszerzés négy személyre szólt, azaz egy - nem tömött - libát meg némi töpinek valót és pecsenye májat rendeltünk a kedvenc Fény utcai piaci szárnyaskereskedőnél, aki biztosított arról, hogy "bőven elég lesz". Eredetileg ugyanis abban a körben terveztük a libavacsorát, akikkel "vagyunk olyan viszonyban", hogy amennyiben nem sikerülne még fogyasztható minőséget előállítani, úgy nem kínos a kolbászos szenya sem :). A leendő részt vevők közül ugyanis még senki sem sütött libát - pláne nem egyben és pláne nem Márton napkor, azaz teljességgel experimentális volt. Én azért tamáskodtam egy sort az állat láttán, így másnap futtában megfejeltem négy teljes combbal a muníciót, valamint hozzávetőleg megdupláztuk a máj és a töpi alapanyag mennyiségét is, mivel ahogy kezdett kialakulni - és terebélyesedni - a menüsor, egyre több alkatrészre lett szükség.