Így az addigra már csinos kis kupacot képező ajándékok gyors és felületes szemrevételezése után kezdődhetett az előadás - a szülőknek meg az első sör megrendelése a teátrum büféjében a kulturált szórakozás jegyében. A produkció osztatlan sikert aratott - vivát Macek! -, majd a torták!! Előbb azonban augusztus 20-át, olimpiai megnyitót, BL-döntőt megszégyenítő pirotechnikai produkciónak tapsolhattunk, majd annak, hogy Samu egy vadászgepárd elszántságával és hidegvérűségével rabolt rá a teljes díszben álló, sorsukra - felnégyelés, majd kerékbe törés - váró tortákra.

A gyerekek ettek-ittak, mi meg időnként elhomályosult szemekkel gyönyörködtünk bennük, a lakoma zárultával jöhettek a szülők konyhamalacként megenni minden sütit - édeset és sósat - míg a gyerkőcök a díszletek lebontására szakosodtak, de ez nem sikerült nekik, így jobb híján jót rohangáltak a színpadon, meg bekukkantottak a kulisszák mögé, megismerkedhettek a szereplőkkel. Abszolút pozitív: sírás nem volt, azaz senki nem törte össze magát, a bábok végtagjait sem amputálták, szemeiket sem tolták ki, mindenki marha jól érezte magát :-)

Takarítás után átvonultunk a közeli Ráday utca vigalmi szektorba, a Fotocella Caféba, alapvetően felhajtani egy sört, de persze túrás lett belőle, mint szokott.