A Café a Pink Cadillac-be outszorszingolta az etetést, így a Párizs, Texas-ban megszokott menüsorból válogathattunk, így - tekintve, hogy az viszont sok éve ismert gyakorlatilag mindenki előtt - gasztronómiailag ezúttal nem bocsátkoznék részletekbe.

A pincér jó fej volt, viccesen tűrte a számunkra megszokott és rutinszerűen kezelt rendelési káoszt, a gyerekek pohárborogatását, Berci nehezen fékezhető, s az üzlet forgalmát is veszélybe sodró négykézlábas, már-már önveszélyes csatangolását.

Ez az uzsonna viszont mérföldkőnek bizonyult a koomam.hu ügyének előrehaladásában, ekkor állapodtunk meg ugyanis az első írásos megnyilvánulásokban is (azóta több ilyen fordulatértékű evés-ivás is volt :-).

Én (= Anda) ugyan nem késtem le a meghirdetett időpontot, de nem sok időm maradt az előadás kezdéséig, ezért a benti helyszín gyors szemrevételezése, és egy csokornyi helló után gyorsan még egy cigi kint az utcán, aztán mire visszamentem, már bottal üthettem, az előadás elkezdődött. Egy hideg sör azonban hamar enyhítette fájdalmamat, ráadásul így - valamint úgy, hogy szép nagyra nőttem - segíthettem a nem ilyen szép nagyra nőtt asszonyoknak a terem feldíszítésében.