Igazi születésnap volt április 10-én, Zsófi ugyanis a valóságban is ezen a napon született hat évvel ezelőtt, így nem kellett bravúroskodni, hogy előtte hétvégén, vagy utána hétvégén üljünk tort a tiszteletére - vagy semmikor, mint tavaly, amikor addig-addig kerestük az adekvát időpontot a sok barát-barátnő hasonló bulija között, hogy elmaradt a szülinap megünneplése. Idén viszont eltökéltek voltunk, s miután Borival és Katával megnéztük a Macek-féle Csipkerózsikát a Stúdió K-ban, már azt is tudtuk, hol lesz a buli és mi lesz a főajándék.

Ezzel a csemete is teljesen egyetértett, igaz, így nem volt meglepi, mert a fent említett nézésen ő is ott volt, ennek ellenére nagyon lelkes lett - komoly hozadéka a választásnak, hogy így mentesültünk a különböző mekdoneldszekben, illetve kommersz játszóházakban tartott összejövetelek sivárságáról szóló hosszú és elkeseredett viták alól. A vendéglista összeállítása után jó ideig vizsgáltuk, hogy nem maradt-e le valaki, aki joggal megsértődhetne, de nem - legalábbis sértődésnek nem volt nyoma. A tennivalók szokás szerint az utolsó pillanatokra maradtak, így sikerült éjszakába nyúlóan meghívót ragasztani, mágnesezni, borítékolni, nevesíteni.

A meghirdetett fél egyes bulikezdési időpontot az ünnepelt kissé lekéste - felmenőit ismerve ennek ellenkezője bírt volna hírértékkel -, az ünneplők már csaknem teljes létszámban a színház szinte összes helyiségében ugrabugráltak, ám annyira azért nem, hogy bármiről is lemaradt volna.