|
| Szerző |
Üzenet |
| < / utazgat / beszámoló: felsőgagy 2004 |
|
 Elküldve:
2005.05.17. | 15:40
|
|
|
|
|
mivel "bárhányan játszhatjuk", mindenki bele is szólhat. tedd hozzá amid van, hiszen te is ott voltál.
http://www.koomam.hu/utazgat/nyaralas/040722_gagy/index.html
| Idézet: |
Globális beszűrődésem támadt! Katalin! Menjünk el nyaralni így sokan! – mondta Macek egy tavaszi délutánon, 2004-ben.
Jó, de hova? Mátra vagy Bükk, vagy arrafele valahova. András csatlakozott internetes keresőcsapatunkhoz, és nagyon sok milkalila családi ház megtekintése után, ugyan volt két-három megfelelő, volt persze, de nem találkoztunk az igazival. Amíg a Macek rá nem kattintott a Felsőgagy faluban lévő valami szállásra, hogy „nézzük meg, ilyen nevű hely nincs is!” És akkor – ritkaság ez! – egyszerre dobbant meg a szívünk, hogy megvan.
Meg bizony.
Odamentünk a felsőgagyi „kastélyba”, és az első perctől az utolsóig – ez is ritka – minden jó volt!
Csütörtök estére lassan befutott a kezdő csapat, felfedeztük a házat, ettük a Szofi kolbászát, ittuk a Tomzi borát, meg nevettünk.
Másnap reggel Macek, akár egy akcióhős, félmeztelenül behatolt a gőzölgő pincébe a felrobbanni készülő bojlerhez, elzárta, ezáltal megmentette a világot, örvendeztünk. Este elautóztunk Ildivel a miskolci pályaudvarra az Uray Gergőért, a padon állva integettem neki, hogy itt vagyunk, majd a kihalt Tesco-ban vásároltunk. (Egyfolytában vásároltunk, mert napra-nap mindent felzabráztunk és megittunk.)
És eljött a harmadik nap, az vala szombat, mikor meg akartuk nézni az aggteleki cseppkőbarlangot, de nem tudtuk, mert Gergely Robi koncert volt benne (:-O !!!), de belekeveredtünk egy falusi majorettcsapat produkciójába, hosszan hüledezve bámultuk őket, majd a helyi egységben sört ittunk, ahol a gyerekek egy kutyát hergeltek kicsit.
A következő nap kipihentük az eddigieket, Tomzinak és Páncsónak már nagyon hiányzott a Tesco, hát sokat utaztak, hogy egy kicsit vásároljanak, a Gergő meg a fiaiért ment Egerbe, a többiek pediglen scrabble-özéssel és gintonic-ozással múlatták a várakozás idegtépő perceit.
Hétfő. Pompás nyári záporban érkeztünk meg a Miskolc-tapolcai barlangfürdőhöz, és ott fürdőztünk, az Uray fiúk ugráltak magasból a vízbe, sikoltoztunk, sült krumplit ettünk, aztán hazamentünk a jó kis Gagyra. Ahol este a teraszon Dugó – isteni sugallattal van dolgunk ismét, figyelem – asszonta, hogy petanquezzunk villanyfénynél a fűben. A Gyöngy előhozta a pincéből a reflektort, beüzemeltük, és elkezdődött az éjszakai petanque party, amely bizony mondom, egyik csúcspontja volt a nyaralásnak. (Azt mondta a Gyöngy „Ki marad ki?” de ezt úgyis csak az érti aki ott volt, beee!)
Kedden elmentek a Dugóék, az eső is esett, ezért a teraszon kártyáztunk, aztán a Csaba, a Smicu, és Kiss Rita csinált egy raklapnyi csodás rántott húst, és nevettünk sokat.
Szerdán elmentek Urayak is, de mi, a maradék, új erőre kapva Aggtelekre zötyögtünk, ahol vicces Hölgy vezetett minket csoportban körbe a barlangban, zenélt is benne a szentem, s kijőve Tomziék furgonjának hátuljában maradék húst, uborkát, kenyeret faltunk állva az esőben, és mit csináltunk? Nevettünk, már megint.
Smicu már mióta magyarázott valami szuper pisztrángtelepről, na másnap el is mentünk, és tényleg szuper volt. Meneteltünk keskenyvágányú vasúti síneken a súrlófényben, kisvonatoztunk, a falánkok vattacukrot tömtek magukba, csónakáztunk a lillafüredi tavon. És már nem is mondom mit csináltunk állandóan ezen közben...
Pénteken elmentek Csabáék és Páncsó, mi, még kevesebb maradék hencseregtünk, felhőket figyeltünk a Borsóval, amíg Tomzi, Rita, Szofi, és András elmentek Kassára sztrapacskát enni, de nem tudtak, inkább hazajöttek. Este nevettünk a teraszon, meg boroztunk, de égve maradt egy gyertya – ne firtassuk, ki hagyta ott. És megint a csodás intuíciók, mert Csille Márti hajnalban kiment maga se tudja miért -!!!- és látá vala ég az asztal, izzik, olvad! Sivákolt, erre a Macek – aki már belejött az életmentésbe - kirontott, és ketten eloltották a lávafolyamot. Hősök. Ez volt a tűzeset hajnala, az elutazás napja. Bután néztük az asztalban füstölgő irdatlan lukat, összepakoltunk. Bocsánatot kértünk, s egyben elbúcsúztunk a háziasszonytól, végül is így menekülőre foghattuk. Ki ki ment erre, arra, amarra.
Volt közben még cüssz, meg báró lova, meg szülinap, névnap, és kómám, de nekünk is kell, hogy maradjanak titkaink...
|
az itteni hozzászólások a végén bekerülnek az esemény oldalára, nagyjából ugyanolyan formában, mint ahogy itt is megjelennek, tehát nem beszúrások lesznek az eredeti szövegben, hanem mögé biggyesztett kiegészítések. asszem. |
Legutóbb anda szerkesztette (2005.05.25. | 16:47), összesen 6 alkalommal |
|
|
|
|
 |
|
| Elküldve:
2005.05.17. | 21:16
|
|
|
|
|
Elég jó!  |
|
|
|
|
|
|
|
| Elküldve:
2005.05.18. | 08:27
|
|
|
|
|
| mondogassad csak, sulykoljad. a végén még el is hiszed! :-) |
|
|
|
|
|
|
|
| Elküldve:
2005.05.22. | 14:34
|
|
|
|
|
Az egész dolog teljesen valószínűtlenül indult, hiszen már éppen be akartuk fejezni aznapra a szálláshelyek borzolását, amikor előbukkant ez a vicces nevű falu, eldugva ott északkeleten a dombok között, és nem elég, hogy van ott egy felújított, lakható kúria (a kastély megszólítás enyhe túlzás, lássuk azért be), hanem még jól is néz ki, és - mint az másnapra kiderült - van még foglalási lehetőség a nyárra. Ergó lefoglal, megelőlegez, és izgatottan számolja a napokat.
Odautazáskor aztán az út vége felé az izgalom transzformálódik, és az válik elsődleges kérdéssé, hogy mikor érünk már oda, mert kezdünk belerohadni a kocsiba, és a bepréselt málha lassan teljesen átveszi az uralmat a belső térben, fojtogatva az utasokat. De aztán a sokadik leágazás után, mikor már az út is a legteljesebb mértékben kezdett elfogyni, megérkeztünk a parkba. Mit park? Őspark! Minden túlzás nélkül első pillantásra gyönyörű, minden a helyén van, tökéletesen idillikus. A ház tényleg teljesen felújítva (a pincében lévő fent említett gonosz bojler kivételével, amelynek azonban az a hajnali majdnem-felrobbanás volt az utolsó produkciója, azután leváltották posztjáról), a park (tényleg nem kert, hanem park!) izgalmasan változatos, a növényzet pompás, lent a végében egy patak mozog. A konyha külön az oldalépületben, de ennek köszönhetően jó nagy, ekkora mindenképpen kell egy 12-15 fős társaságnak. Terasz (tornác) van, ez nagyon fontos, anélkül semmi egy nyaralás, vacakság.
Az éjszakai petanque valóban zseniális volt, mind az ötlet, mind a kivitelezés. Az akció az egész két hetes együttlét kiemelkedő pillanata, megkockáztatom: fénypontja volt (nem túl nagy kockázat :-), hiszen ez indukálta az azóta rendszeres petanque összejöveteleket (amelyek meg gyakran mást is szülnek, és természetesen eleve nem csak a játékról szólnak).
A kétnapos folyamatos eső elég kellemetlen volt, ráadásul egybeesett egy gyomorrontás sorozattal, amely ha nem is mindenkit, de ahogy akkor szép lassan, bizonyos egyértelmű jelekből kiderült, a csapat felét érintette, és a kettő együtt valamelyest lenyomta a hangulatot. A második nap végén a rádió hírei a környék több pontjának teljes elöntéséről, falvak elszigetelődéséről, és egyéb pusztításokról szóltak, ennek megfelelően kaptunk is pár telefont, hogy megvagyunk-e még, vagy már úszunk a házzal együtt. Szerencsére mi kimaradtunk az árvizekből, és aztán hirtelen végeszakadt a nyomornak, előjött a sárga gömb az égbolton, és a lelkeket elöntötte a remény, a szemek könnybe lábadtak, a szívek felforrósodtak, meg ilyesmik. Na, ekkor jött a garadnai pisztrángozás, ami tényleg frenetikus volt, mind a sült, mind a füstölt verzió bátran ajánlható, sőt.
A tűzeset után, a távozás nem egyszerű szétszéledés volt csupán, mivel jópáran egyenesen, minden köntörfal és akklimatizálódás nélkül Dunaújvárosba hajtattunk egy esküvő örvén, ahol is mi más lehetett volna közös ajándékunk, mint egy kétszemélyes (nem étkészlet, nem szamovár, nem ágynemű, hanem) petanque szett :-) |
|
|
|
|
|
|
|
| Elküldve:
2016.07.2. | 14:16
|
|
|
|
|
Ugyan az eseményt megörökítő DVD továbbra is elérhető megfelelő oldalon, az egy Adobe Flash alapú megoldás, ennél fogva mobil eszközökön jellemzően nem látható. És ugyan sokaknak csináltam annak idején a kezükbe DVD-t, azok egy idő után elpusztulnak, porrá lesznek, mert ez a világ rendje.
Ezért aztán felcsináltam az anyagot a Youtube-ra, legyen meg ott is. Nem nyilvános anyag, nem is osztom meg sehol, csak itt (hátha valaki szégyelli, hogy régebben nem volt olyan idős, mint most). Kómám!
https://youtu.be/UfyHFFNfxQQ |
|
|
|
|
|
|
|
|
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban
Nem módosíthatod a hozzászólásaidat a fórumban
Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban
Nem szavazhatsz ebben fórumban
|
|
