Globális beszűrődésem támadt! Katalin! Menjünk el nyaralni így sokan! - mondta Macek egy tavaszi délutánon, 2004-ben.

Jó, de hova? Mátra vagy Bükk, vagy arrafele valahova. András csatlakozott internetes keresőcsapatunkhoz, és nagyon sok milkalila családi ház megtekintése után, ugyan volt két-három megfelelő, volt persze, de nem találkoztunk az igazival. Amíg a Macek rá nem kattintott a Felsőgagy faluban lévő valami szállásra, hogy "nézzük meg, ilyen nevű hely nincs is!" És akkor - ritkaság ez! - egyszerre dobbant meg a szívünk, hogy megvan. Meg bizony.

Odamentünk a felsőgagyi "kastélyba", és az első perctől az utolsóig - ez is ritka - minden jó volt!

Csütörtök estére lassan befutott a kezdő csapat, felfedeztük a házat, ettük a Szofi kolbászát, ittuk a Tomzi borát, meg nevettünk.

Másnap reggel Macek, akár egy akcióhős, félmeztelenül behatolt a gőzölgő pincébe a felrobbanni készülő bojlerhez, elzárta, ezáltal megmentette a világot, örvendeztünk. Este elautóztunk Ildivel a miskolci pályaudvarra az Uray Gergőért, a padon állva integettem neki, hogy itt vagyunk, majd a kihalt Tesco-ban vásároltunk. (Egyfolytában vásároltunk, mert napra-nap mindent felzabráztunk és megittunk.)