Dugó továbbra is tartja magát ahhoz, hogy ő ezen felment, de ekkor már azért azt is elmondja, hogy a végén furcsán, mondhatjuk kellemetlenül érezte magát, nagyjából olyasmi jött neki elő, hogy szétreped, és leesik a feje, miután elhányja magát. Ez sokat segít, de az még többet, hogy bőven a féltáv előtt az említett személy váratlanul abbahagyja a pedálozást, ugyanerre kényszerítve a többieket is, lévén sávot váltani lehetetlen, mert akkor biztos bedőlnénk a gabonába. Az ebédre fogjuk a dolgot, reggel frissen kelve biztos menne, mondjuk, majd feltoljuk magunkat a dombtetőre. Emelkedő persze van még sok (csak egy van az elején, mi?), de már nem igazán veszélyesek, és vegül begurulunk Szanticskára, nem sokkal a gépesített egység érkezése után (tehát autóval tényleg sokkal hosszabb). A falu bűbájos, autós közlekedés tilos, tisztaság, csend (egyébként is zsákutca). Viszont nincs kocsma, csak kecske, de a gyerekeknek ez is jó. Némi üldögélés után vissza, de ez már értelemszerűen jobb, mert nagyon ritka az olyan útvonal, amely egyformán emelkedik mindkét irányban. Otthon azért így is halálos fáradtság, a hideg sör nagyon-nagyon kijár. Rövid pihenő után folytatjuk a félbehagyott petanque meccset, és be is fejezzük: a délelőtt nem igazán remekelő Dugó hozza tavalyi formáját, feljön a hátrányból, majd megnyeri 13:7:6 (Dugó:Csaba:Anda) arányban (szerencsére nem hivatalos a meccs, mint említettük :-) Este Smicu túróscsuszával kápráztat, majd Trivial Pursuit.

Pénteken teljesen programmentes nap. Ildi reggel elmegy autóval vásárolni, de a már úton lévő Gyöngy is kap egy gigantikus listát. Ebédre igény szerint maradék túróscsusza, vagy sör, vagy semmi.