Legutóbb úgy fejeztük be, hogy "... és csak a Berci örök.", most azonban mélységes szomorúsággal kellett megállapítanunk, hogy ez sem igaz, mert a nagy szőrös lény is eltávozott, hogy találkozhasson régi haverjával, a kis szőrös lénnyel.
A ház azonban kész lett, és az Ancsa is mindjárt kész a gyerekkel, hogy legyen a házban még több élet. Volt egy hirtelen esküvő is a jog útvesztőinek elkerülése végett, és mivel jóideje nem jártunk ott, valamint igen kellemes dolog a teraszon vacsorálni jó borok mellett, a Tamás nagyon okosan meghívott minket.
Szombat este furcsa nevű dolgokat ettünk, de mind roppant finom volt, és hát ez a lényeg. A vacsora után a Dugó komoly megdöbbenést okozott azzal, hogy előzetes bejelentés nélkül kinyitotta az utolsó üveg Gere Solust. Sajnos a Tamás nem emlékezett, hova pakolta a dekantert, így csak szájon át lélegeztethettük a palackot, ami a (jogos) türelmetlenséggel párosulva oda vezetett, hogy vélhetően nem optimális állapotban kortyolhattuk a csodát.
Másnap bográcsos lecsó, melyhez kicsi és nagy együtt aprította a kellékeket. A petanque elmaradt, de a Dugó azért levezényelt egy partit a gyerekeknek. Kirándulni sem voltunk, egyszerűen nem fért bele az időbe.
A legjobb arc a Lujza volt, de könnyű neki, hiszen most ő a legfiatalabb, és hát lány.
|