A csajok szétkapták a fürdőszobát, ami önmagában nem lett volna baj, de a top secret női cuccokat is, amitől azért felment bennem. De sebaj, ez is elmúlt.

Ettünk, a gyerekeket 1:30-kor (!) lefektettük, és igen, konyakoztunk. Ekkorra már oly ismerősen csillogott András, Csaba, Páncsó szeme, az a kicsit keresztbeállós, már félhárom-van-ne-bassz féle kedves, és megbocsájtó ragyogással. És persze mindenki itt maradt, alvás.

És a délelőtt az nagyon jó volt! Ráérősen kávéztunk-teáztunk, a Csabával - holott egy darabig nyifogott, hogy bolhapiacra kell mennie, rézablakkitámasztót venni - olyan vicceset és jót beszélgettünk, arról, hogy mit tehet, tegyen az ember a lakásáért, ha már benne lakik, hogy na. És a csodálatos Páncsó - ó micsoda férj, micsoda! - mindezek alatt mosogatott!!!

Közben jól mulattunk Spongya Bobon, aki valóban, ide-oda mászkált a lakásban, és reagált az esemélyekre. Majd megtekintettük Borsó és Zsófi színházi előadását, melyet a franciágyon mutattak be. Zsófi volt a zenekíséret, Borsó a táncosnő. Remek volt, és nagyon vicces. Filmre van rögzítve, ha valakit.

Azután mindenki ment, ki ide, ki oda, de mindenki el.

Azt, hogy Bandi Bácsi azt írja, nekem ezzel kéne fogalkoznom, nem is tudom, hogy fogadjam...