Olyan volt, mint egy gyereknap, bár akkor még az anyák napja is csak a jövő egy bizonytalan pillanatának számított. Az egyszervolt.hu oldalt baromira szeretik a kiskorúak, tulajdonképpen jogosan, így kikerülhetetlen lett a rendezvényen való megjelenés. De nem baj, mert nagyon szép tavaszi verőfény esett ránk, és lehetett a fűben ülve sörözni, miközben a csemeték erre-arra gurulnak (az alapkoncept az volt, hogy majd vigyáznak egymásra, és ez be is jött :-)

Az elmaradhatatlan Kaláka koncerten a gyerekek a színpadon ültek, gomolyogtak és táncoltak, időnként felbőgve, hogy hol van apa/anya, de senkit nem vesztettünk el, és ehhez igazán el sem kellett fáradnunk.

A Fánival kezdtük, aki a boldogságot fokozandó szerzett még két csimotát a Borsó mellé (Emma és Eszter). Smicu, Zsófi és Berci hamarost csatlakoztak, majd hosszas várakozás után végre megjött a Csaba is. Később Katus is befutott az angol nyelvóráról, aztán a Zsuzska ugrott be egy időre, majd a vége felé a Macek bukkant fel, hogy enyhítse magányunkat (a jó lélek!).

Mikor már nagyon eltunnyadtunk, pont megjött az Adri, átvette a sértetlen gyerekeit, a Csabáék hazamentek (majd este a Fánival a Merlinbe a Les Freres Kazamaroffs "Az elakadt karaván" című - utólag egyértelműen zseniálisnak referált - darabjára) a maradék ember meg fel a Szendrő utcába, hogy végigunatkozva a Megasztár döntőjét, felkészüljön a másnapi évadnyitó petanque játszmára.