Szörnyű hosszú kényszerszünet után végre eljött a pillanat és újra kézbevehettük a fényes golyókat, hogy eldobáljuk őket a kavicságyba (komolyan terveztük kipróbálni a jégen való játszást, de sajnos ezen a télen nem sikerült összehozni).

Az előző napi lefáradás után igen komoly feladatnak tűnt, hogy sikerül-e elkezdeni a tevékenységet a kitűzött hajnali 10:00-ás időpontban, így aztán senki nem lepődött meg azon, hogy egyáltalán nem sikerült. Az elsőnek megjelentek színes csapata (Macek, Kata, Fáni, Borsó és Anda) kiválasztotta a helyszínt, és elkezdte újra gyakorolni a hajítást. A Kata közben többször körberohanta a Vérmezőt, mert az neki jó (nem a Vérmezőnek).11:00-re azért lejött a Csaba is a gyerekekkel, majd kicsit később a Smicu is egy frissen sütött tortával (miért is ne? logikus!).

A játék egész jól ment, egy-két kivételtől eltekintve mindenki hozta a jobbik formáját, nem igazán látszott a kihagyás. A Zsófinak bosszantóan jó dobásai voltak, többször igen kellemetlen helyzetbe hozta az öreg rókákat is, de végül a Csaba bizonyult a legjobbnak, és egyértelmű fölénnyel nyerte a napot. De megérdemelte, mert aztán rohanhatott vezércikket szerkeszteni, és ezért nem jöhetett velünk ebédelni a Vagonba (ahol a megújult személyzet kitesz magáért és elég jól teljesít, amint az gasztronómiai rovatunkban olvasható).

A lányok közben belevesztek a zöldbe, virágot szedni anyák napja alkalmából. Az aratásból aztán jutott a férfiaknak is, helyben rögtönzött körítéssel. Borsó vad motorozással zárta a napot.