A mandulás-bazsalikomos leves csalódást okozott Andrásnak. Tanakodtunk is előtte, mi "tartja össze"? Hát, kérem, palacsintatészta-csíkok úsztak benne. Könnyen lehet, hogy ilyennek kell lennie, és csak Anda nyúlt mellé. Szerintem többet ilyet nem tesz. A krumplileves kimondottan finom volt, de a dúsításnak szánt kolbászkarikák nagyságrendileg eltérő mértékben képviseltették magukat az egyik, és a másik tányérban. Talán egy enyhébben fűszerezett kolbász is megtette volna. A csülkös bablevesből valószínűleg felvonulni mentek a fincsi husik, mert csak egy inspekciós volt jelen.

A frissensültekre többet vártunk a szokásosnál, igaz, sok különfélét rendeltünk. A rántott hús igazán jó volt. De a krumplipüré, legyen krumplipüré! A pürében azt szeretem, ha krémes, selymes, lágy, vajas, tejszínes ízű. Amit a tányéron találtunk az egy kifejezetten fűszeres, enyhén hagymás tört krumpli volt, csak annál törtebb. Ejnye! Mindenben kooperáltunk a pincérrel (ő is velünk), ezt is megbeszélhettük volna.

Egyébként a főételek mennyisége alulról súrolta az elfogadhatót. Helyesbítek: nem súrolta.

A roston sült csirkemell kellemesen szaftos - ízlett. A hozzá adott fűszeres, pirított gomba ideális állagú, de fantáziátlanul fűszerezett, és épp csak annyi szerepelt a tányéron, hogy meg lehessen különböztetni egy másik roston-hústól.