|
| Szerző |
Üzenet |
| < / utazgat / beszámoló: 2004.11.14. Márton napi libavacsora |
|
 Elküldve:
2005.05.27. | 16:16
|
|
|
|
|
http://www.koomam.hu/utazgat/egyeb/041114_liba/index.html
| Idézet: |
A menü
- libaaprólék leves lúdgége tésztával
- ludaskása
- pecsenyelibamáj
- töltött libanyak (autentikus, zsidó nagymami recept szerint)
- egészben sült, almával és fűszerekkel töltött liba párolt káposztával és tört krumplival meg a kiegészítő szóló libacombok ugyancsak sülve
- Kata fincsi süteménye
- másnapra szorult a töpi :)
Sok éves tervünket váltottuk valóra az elmúlt Márton napon, vagyis a hozzá tartozó hétvégén: libavacsorát celebráltunk. Az alapbeszerzés négy személyre szólt, azaz egy - nem tömött - libát meg némi töpinek valót és pecsenye májat rendeltünk a kedvenc Fény utcai piaci szárnyaskereskedőnél, aki biztosított arról, hogy "bőven elég lesz". Eredetileg ugyanis abban a körben terveztük a libavacsorát, akikkel "vagyunk olyan viszonyban", hogy amennyiben nem sikerülni még fogyasztható minőséget előállítani, úgy nem kínos a kolbászos szenya sem :) a leendő részt vevők közül ugyanis még senki sem sütött libát - pláne nem egyben és pláne nem Márton napkor, azaz teljességgel experimentális volt. Én azért tamáskodtam egy sort az állat láttán, így másnap futtában megfejeltem négy teljes combbal a muníciót, valamint hozzávetőleg megdupláztuk a máj és a töpi alapanyag mennyiségét is, mivel ahogy kezdett kialakulni - és terebélyesedni - a menüsor, egyre több alkatrészre lett szükség.
A menüsor meg azért terebélyesedett, mert amikor odaadták a jószágot, kiderült, hogy minimálfeldolgozáson esett át, azaz rajta a feje, szárnya, nyaka, lába meg minden, ami ehető - sőt néhány, emberi fogyasztásra alkalmatlan elemet is hazavittünk pénteken. Tehát: mi legyen a szárnyakkal, nyakkal, úszólábakkal? Ezek persze abszolúte teoretikus kérdések voltak, mivel amint megláttuk a piacon a delikvenst, azonnal tudtuk, hogy ez minőségében más lesz az egyszerű libasültnél. A nyaka adta a töltött libanyakat, a szárnya, az aprólék, a zúza, az úszóhártyák több fogást is generáltak, úgymint ludaskása, libaaprólék leves (a libamáj sütve meg kevéske töpi része volt az eredeti, a végsőhöz képest igencsak szegényesnek mondható menünek is).
Az aggodalom egyébiránt nem volt alaptalan, mert mire a túrásra került a sor, az eredetinek kétszeresére duzzadt csapatot kellett jóllakatni - a Macek ezúttal nem volt a libapusztítók között. A célegyenes kellően hosszúnak bizonyult, mert az előző éjjeli felnégyelés, besózás, hűtőbe helyezés, mindeközbeni vörösbor fogyasztást követően másnap - szombaton - a pótlólagos beszerzések után gyenge hat órát sült a madár. Itt azonban elkövettünk egy, a vacsora kimenetelére nézve súlyosnak is nevezhető baklövést. Valamitől azt gondoltuk, hogy a szóló combnak nem kell annyi kvarcolási idő, mint a teljes állatnak, így azokat csak két órával később helyeztük a szoláriumba - ennek meg is lett az eredménye. Míg az egyben sült állat minőségét illetően, hát hogy is érzékeltessem, nem szeretnék álszerény lenni, így maradnék csak az egyszerű, de kifejező "fenomenális" jelzőnél, addig a szóló combok megragadtak a "kurva jó" szinten. Így, aki az elején rárabolt a combra, mondván nem kell annyit tökölni, amíg egy még ehető, de nem pofátlanul nagy darabot leszakít a testről, meg nem is lesz kötésig zsíros, hát az minden kétséget kizáróan rosszul járt.
Emelte az est fényét a Tomzitól kapott vadonatúj dekantáló, amit először vicces formájú vázának néztem, és ebben a hitemben meg is hagyott az ajándékozó néhány percig - nyilván jót mulatva nyilván teljes joggal. Úgyhogy dekantáltunk is kitartóan :)
A tor többi alkotórészét itt most nem minősíteném, ezt tegye meg más résztvevő, legyen elég annyi, hogy reggelre csak a töpi maradt - amit viszont be kellett "csmgolni" -, mert a liba kitartott egészen a délutáni, szentendrei skanzenbeli látogatásig, aholis mit csináltunk? Hát libát ettünk! Töltött káposzta, fasírozott, sólet és egyszerű sült formájában. Az akkor nem egészen nyolc hónapos Berci is vígan nyomta a tejfölös libatöltöttkáposztát, aminek minden eleme mélységesen tiltott volt számára. Itt egyébként szemtanújai lehettünk a teljes libavertikumnak, úgymint tollfosztás - vinnyogó asszonykórussal -, libatollpuska és bejglifényező tollecset készítésének és használatának, furfangos formájú tészták libatoll szárral készítésének, meg biztos sokminden más is volt, de többre nem emlékszem. Beleszaladtunk még libatepertős pogácsába is, de az nem volt jó.
Meg volt vörösbor itt is - nekünk is.
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
| Elküldve:
2005.06.15. | 13:02
|
|
|
|
|
Ennek az elképesztő vacsorának egy részét csak reggel tudtuk megkóstolni, hiszen ijesztő volt a felszolgált étkek mennyisége, és hát nincs is jobb, mint ébredéskor egy nagy tál libatepertő, friss vöröshagymával, ugye Katus? ;-)
Az biztos, hogy egész este és éjjel ettünk, semmi mással nem foglalkoztunk, csak a táplálékkal (így erről a szakaszról fénykép sincs). Aludni sem volt könnyű feladat ezek után, de másnap reggel azért nem volt semmi gond, sőt. Kellően alapos ágyban hencsergés után rövid táplálkozás, majd táncmulatság, melynek keretében láthattunk egy páros ritmusgyakorlatot, fotelben végrehajtva.
Teljességgel hihetetlen ötletnek tűnt valóban, de annyira, hogy meg kellett csinálni: menjünk ki Szentendrére a Skanzenbe, ahol szintén Márton ünnepet tartottak. Némi kultúrális körítéssel ugyan leplezni próbálták, de a lényeg itt sem volt más, mint a mindeféle formájú, és elkészítésű húsok, valamint szükséges kisérőik elfogyasztása. Ráadásul elég szar idő volt, ezért semmi sem marasztalhatott minket a szabadban, még a jelenlévő Aigner Szilárd sem, főleg mivel Ő is aggódva kémlelte az égboltot. |
|
|
|
|
|
|
|
|
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban
Nem módosíthatod a hozzászólásaidat a fórumban
Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban
Nem szavazhatsz ebben fórumban
|
|
