|
| Szerző |
Üzenet |
| < / utazgat / beszámoló - Márton napi libavacsora a Csabáéknál (07.11.17.) |
|
 Elküldve:
2007.11.23. | 12:45
|
|
|
|
|
Ez is megvolt, este is lett, aztán reggel, minden megy tovább (előzmények itt). De hajtsuk meg fejünket egy pillanatra, köszönjük meg az alkotóknak a lehetőséget, a libának meg az áldozatot.
| Idézet: |
Megenni az állatot, az ember számára kihagyhatatlan pillanat, ősi dolgok egyike, misztikus, atavisztikus, a sztyeppék, az elszarusodott talpbőr, stb. De felfogható persze úgy is, hogy szeretjük a jót, főleg ha azt elénk teszik tányérban, és van mellé bor.
14 (felnőtt + 2 gyerek) talán még sosem próbált meg leülni a Csabáéknál (köszönjük), hogy együtt táplálkozzon, és bár neccesnek tűnt, végül is sikerült (ha szorosan is). Nem tudom, hogy most kevesebb volt-e az anyag (köszönjük Smicu), mint tavaly, de azt tudom, hogy még csökkenteni kell, mert az utolsó fogásnak felszolgált libasült (ami ugye a fénypont, az esszencia, afféle gyökérzet, origó, alfa, stb.) az bizony hamar magára maradt, és egyedül búslakodva hűlt ki az asztalon. Fogyott belőle egy kicsi, de ez így nem jó, szégyen és gyalázat. Ez persze nem meglepő, ha tudjuk, mi volt előtte: tésztás leves, ludaskása, töltött nyak, aszaltszilvával tömött és szalonnába tekert máj (köszönjük Kata), töpörtyű. És persze sok kellemes vörös, köztük az utcáról beszerezhetetlen Márkvárt-féle tételek, melyekből a Tamás 3 kartonnal hozott (eladni persze, nem jótékonyságból, de akkor is köszönjük). Meg pálinka Bulgáriából (Pálnak köszönjük). Tartottunk okos szüneteket is (köszönjük), ülepedjen csak a zagy, de hiába, valahogy nem maradt hely a végére.
Nagyon jó volt, örültünk hogy most csak kevesen dőltek ki, és sokan bírták a végéig, de egyértelmű, hogy redukálni kell a cuccot, mert ez így még mindig pazarlás, ami bunkóság és szomorúság. Csak azt kell kitalálni, megbeszélni, hogy ez miképp érhető el.
|
Szóval az a kérdés, mi legyen 2008-ban, hogyan kerüljük el a buta pazarlást. Mert egyébként zseniálisan jó volt, csak ez keseríti meg picit az összképet. |
|
|
|
|
|
 |
|
| Elküldve:
2007.11.24. | 12:44
|
|
|
|
|
| Szerintem akkor úgy legyen, hogy elmarad a töltött nyak és a libamáj. Fájni fog, nekem is, de a máj mindenképp ráadás, és kellemetlenül drága is (külön lett vásárolva 10000 forintért, ugye). A nyak önmagában csak egy bőrből lévő cső, nem kár érte ha nem megy a gyomorba. Ahol ezesetben maradna hely a libasültnek is. |
|
|
|
|
|
|
|
| Elküldve:
2007.11.24. | 18:24
|
|
|
|
|
Szerintem a libamájjal és a libanyakkal semmi gond nem volt, elfogyott nyom nélkül. A maradék javarészt a libasült és a ludaskásából állt. Ezeknek a tételeknek a mennyiségét kell szűkíteni kicsit.
Én személy szerint a töltött libanyakról és a pompás libamájról nem mondanék le, különösképpen, hogy ilyet csak ilyenkor fogyasztok. Gondolom más is így van ezzel...
Szóval a mennyiségi szemlélet forduljon át minőségibe inkább  |
|
|
|
|
|
|
|
| Elküldve:
2007.11.26. | 07:38
|
|
|
|
|
A minőségről semmiképp sem kényszerülünk lemondani, amíg a Smicu (és a Kata) felügyeli, valamint kivitelezi a dolgot. Akármi is lesz, az jó lesz.
És persze hogy elfogyott a nyak, meg a máj, de nem azért, mert azok finomak voltak, a sült meg nem (de persze finomak voltak, ezek is, meg azok is), hanem azért, mert azok előbb voltak, a sült meg a végén. Ha a végére hagyjuk a májat, akkor Te abból nem ettél volna (mint most a libasültből), de ha nem személyeskedek, akkor fogalmazhatok egyszerűen úgy is, hogy akkor abból maradt volna. És éppen ezért itt kifejezetten mennyiségi, és nem minőségi problémáról van szó. Ami a sor végén van, az nem tud elfogyni. És mint ott a helyszínen is megvitattuk (csak Te akkor már mással foglalkoztál), a libasültet nem lehet elhagyni, mert az esemény attól libavacsora, attól Márton-nap. Az a közepe, minden abból születik. Azért lehet leves, mert van az egész liba, amiből kijönnek darabok, és ugyanezért lehet töltött nyak is, meg ludaskása. Ami nincs a libasültben, azon leeső részekből keletkezik az összes többi fogás. Jó, persze hogy ne csak egy-két embernek jusson, kell még vásárolni hozzá ezt-azt, de ez mellékes tény.
Mondom, én is szomorú lennék, ha nem lenne máj, de még sokkal szomorúbbb vagyok, amikor látom, hogy mennyi minden marad az asztalon a végére.
Az viszont jogos (és erről már a helyszínen is szó volt), hogy kevesebb rizsből legyen a ludaskása, még akkor is, ha most is csak 1 kg volt az alap. Meglepően kevésnek tűnik, de a tények azt mutatják, hogy nem az, hanem sok.
Nem feltétlenül könnyű kalkulálni és kivitelezni, de úgy kellene lennie, hogy mindenki minden fogásból csak egyszer vehessen, és akkor is csak fél adagot. Nincs repeta, nincs jóllakottság, örömzaba.
Ja, és ha olyat szeretnél enni, amit máskor nem szoktál, akkor menjél a mongol étterembe.  |
|
|
|
|
|
|
|
| Elküldve:
2007.12.11. | 18:31
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| Elküldve:
2007.12.11. | 21:25
|
|
|
|
|
És végül, de nem utolsó sorban a Viktornak meg köszönjük, hogy ismét növelte eggyel végtelenül hasznos hozzászólásai számát!  |
|
|
|
|
|
|
|
|
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban
Nem módosíthatod a hozzászólásaidat a fórumban
Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban
Nem szavazhatsz ebben fórumban
|
|
