|
| Szerző |
Üzenet |
| < / szerintem / beszámoló: 2005.05.01. Vagon Söröző és Étterem |
|
 Elküldve:
2005.05.19. | 13:04
|
|
|
|
|
mit is mondhatnék? itt még inkább fontos, hogy mindeki hozzászóljon, aki ott volt, mivel a szerző csak a saját rendelését fogyasztotta, így mások kulináris élményeit mindössze az elhangzottak alapján ismerheti, az meg ugye azért nem az igazi.
| Idézet: |
Idén először a Vagonban.
2005 évadnyitó petanque mérkőzése a Vérmezőn, május elsején, vasárnap volt, melynek méltó, és nem túl meglepő befejezése: ebéd a Vagonban. Ott is kezdtünk volna, laza, bemozgató egy-két korsó Calsberggel, de némi pánikkal elegy megdöbbenéssel kellet tapasztalnunk, hogy de. 10-kor még nincs nyitva! Nyugalom! Megoldottuk. (Smicu hozott kis kosarában, kis boltból hideg dobozost. Meg sütit is, sajátot.) A bemelegítés sem maradt el, Kata futott vagy öt kilométert körbe-körbe, úgy a többiek helyett is.
Pár órával később kongattak a gyomrunkban, úgyhogy vissza a Vagonhoz!
Már nyitva, de rajtuk is látszik az évadkezdés: nincs még felépítve a szabadtéri pult a grillel, nincs napernyő az asztalok felett. De nem szóltak, amikor az árnyékba húztuk azokat.
A kedves-cserfes pincér srác nagyon segítőkész volt, őszintén ajánlott, ill. nem ajánlott az étlapról. Sőt, azon túl is megoldottak egy-két apróságot. Egyszerű fűszerpaprikát, viszont, nem leltek számunkra.
Az italokat rendben megkaptuk, de az egyik sör DÖGLÖTT volt! Tudjátok, amikor a csapoláskor összegyűlik… Értem, hogy nem akarják kiönteni, de ebben a korsóban langyos, szénsav nélküli lötty volt. És pont nekem jutott! Piha!
A mandulás-bazsalikomos leves csalódást okozott Andrásnak. Tanakodtunk is előtte, mi „tartja össze”? Hát, kérem, palacsintatészta-csíkok úsztak benne. Könnyen lehet, hogy ilyennek kell lennie, és csak Anda nyúlt mellé. Szerintem többet ilyet nem tesz. A krumplileves kimondottan finom volt, de a dúsításnak szánt kolbászkarikák nagyságrendileg eltérő mértékben képviseltették magukat az egyik, és a másik tányérban. Talán egy enyhébben fűszerezett kolbász is megtette volna. A csülkös bablevesből valószínűleg felvonulni mentek a fincsi husik, mert csak egy inspekciós volt jelen.
A frissensültekre többet vártunk a szokásosnál, igaz, sok különfélét rendeltünk. A rántott hús igazán jó volt. De a krumplipüré, legyen krumplipüré! A pürében azt szeretem, ha krémes, selymes, lágy, vajas, tejszínes ízű. Amit a tányéron találtunk az egy kifejezetten fűszeres, enyhén hagymás tört krumpli volt, csak annál törtebb. Ejnye! Mindenben kooperáltunk a pincérrel (ő is velünk), ezt is megbeszélhettük volna.
Egyébként a főételek mennyisége alulról súrolta az elfogadhatót. Helyesbítek: nem súrolta.
A roston sült csirkemell kellemesen szaftos – ízlett. A hozzá adott fűszeres, pirított gomba ideális állagú, de fantáziátlanul fűszerezett, és épp csak annyi szerepelt a tányéron, hogy meg lehessen különböztetni egy másik roston-hústól.
Tejfölös uborkasaláta. Tudom, hogy sok helyen így tálalják - gondolom - az egyszerűség kedvéért. Mármint úgy, hogy az ecetes tesó tetejére biggyesztenek egy kanál tejfölt. Hát, nem tudom. Anyukám külön készíti, a tejfölös ubisali nem tocsog ecetes lében. Szerintem úgy jobb. A paradicsomsaláta frissen vágott lilahagymával - nyert.
Ugye mindenki tudja, milyen egy túrós derelye? Képzeljétek, nem csak olyan. A Vagonban nem főzik, hanem bő olajban sütik, és mézes tejföllel kínálják. Mennyei!
Remélem, legközelebb már a nyári étlappal találkozunk! És megígérjük, hogy több széket nem törünk! (Egy másodperccel indulás előtt, a szék, amin Fáni ült, gondolt egyet, és rokkantnyugdíjba ment.)
Költségek: egy korsó sör, egy főétel + köret (külön!), egy leves vagy desszert, saláta = kb. 3.500 Ft. (szolid borravalóval).
2005. május 1. első-uniós-évfordulós-felvonulós-anyák napjás
Komatál-díj: Túrós derelye
|
szóval nem csak zabálni kell, de beszélni is róla utána! :-) |
Legutóbb anda szerkesztette (2005.05.26. | 14:36), összesen 4 alkalommal |
|
|
|
|
 |
|
| Elküldve:
2005.05.22. | 13:40
|
|
|
|
|
Fontos információ, tegyük hát közzé, hogy nem azért járunk ide, mert annyira szeretnénk a helyet, hanem mert ott van a Vérmező szélén, nagyon közel a petanque helyszínéhez. Tehát lustaságból, praktikumból, egyszerűségből. Mellette szól a csapolt Carlsberg, ami önmagában is jó dolog, de a felsőgagyi nyaralás - és ezzel együtt a közös petanque - kiemelt táplálékforrásaként ez a sör emblematikus a társaság számára, így amikor első alkalommal gyűltünk itt össze játszani, ez a felfedezés a lét organikus és koherens envalóságának felfényléseként megerősített minket abban, hogy helyesen cselekszünk.
Visszatérve mindkét lábbal a földre: a bazsalikomos-mandulás levessel nem is lett volna nagy baj, ha így szerepel az étlapon. Ott azonban a "bazsalikomos mandula leves" elnevezés olvasható, ami totális átverés, és ezen az sem segített, hogy rendelés előtt informálódhattunk a termék paramétereiről. Az étlap alapján - és persze a mandula, mint termény ismeretében - nem hiszem, hogy bármi egyébre lehetne gondolni, mint krémlevesre (bazsalikommal fűszerezve), ami roppant izgalmasan hangzik, érthetően rámozdul az ember, még akkor is, amikor rákérdezés után kiderül, hogy semmiképp sem az. A kulináris fantázia nem nyugszik, és az agy tovább pörög, megpróbál még kihozni valamit a helyzetből, majd ennek következtében úgy dönt, hogy adjunk egy esélyt a nevezett tételnek, hisz az mindenkinek jár.
Az elfogyasztás után annyiban maradhatunk, hogy a helyes megszólítás a "bazsalikomos, mandulás palacsinta leves" lenne, annak jó, de egyébként semmi különös. A friss bazsalikom zsenialitása valahogy nem tör felszínre, a manduladarabkák jelen vannak ugyan, de szinte csak dekorációs funkcióval bírnak, a palacsintatészta meg nem kifejezetten egy ízlelőbimbó-elkápráztató jelenség, és ezek így egyben nem akarnak összeállni egy konyhaművészeti alkotássá.
A mennyiségről annyit, hogy engem éppen az tud baromira zavarni, amikor esélyem sincs a felszolgált térfogat feldolgozására. Itt erről nem volt szó, az átlagos(an eltúlzott) adagoknál kevesebb volt a tányérokon, pontosan az a porció, amelynek elfogyasztása után józan elégedettség uralkodik el az emberen, és pár perc után már a desszerten gondolkozik. |
Legutóbb anda szerkesztette (2005.05.23. | 08:31), összesen 1 alkalommal |
|
|
|
|
|
|
| Elküldve:
2005.05.22. | 21:48
|
|
|
|
|
Elégedett vagyok Macek beszámolójával, élvezetes s valóban így történt.
De ide kívánkozik még a kedves-cserfes pincérsrác neve.
A nyomtatott számlán fedezhető fel, pontosan így "felszolgáló:Tibcsi".
A csávó ismeretében mindenképpen meg kell említeni. Egyébként is jó gyerek. |
|
|
|
|
|
|
|
| Elküldve:
2005.05.22. | 22:47
|
|
|
|
|
| anda írta: |
|
Mellette szól a csapolt Karlsberg, ...
|
Legyen Carlsberg, bocs.
Egyébiránt fáni vagyok, de itthon nem tudok belépni (hosszú...), kata meg automatikusan belépődik (hogy úgymondjam)  |
|
|
|
|
|
|
|
|
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban
Nem módosíthatod a hozzászólásaidat a fórumban
Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban
Nem szavazhatsz ebben fórumban
|
|
