A Csaba szerint eddig ez volt az év legjobb játéka, és hát ő csak tudja, hiszen ez a szezon (mértékadónak mondott vélemények szerint) az ő szezonja, egyszerűen viszi, mint a cukrot, tarol, akár egy ipari kasza.

Egyébként tényleg jó meccs volt, nagyon szép menetekkel, izgalmakkal, fordulatokkal. A helyszín majdnem tökéletes, mert egy játszótérről van szó, ahol nem igazán volt senki rajtunk kívül (legalábbis kezdéskor), nagy lombok adtak árnyékot, két percre volt egy kis kioszk, ahonnan hosszúlépést lehetett hozni, és mindez 10 percnyire a háztól, fenn a hegyen, távol a városi zajoktól. Szóval rendben volt, vivát!

Az Anda erősen kezdett, és nem is engedte el a gyeplőt, a Csaba már hiába nyomott erős hajrát az utolsó két körben, nem tudta behozni a korábban felgyűlt hátrányát.

A Berci is megpróbálkozott a játékkal, és a végén annyira belejött, hogy bokán talált egy anyukát, de mindannyiunk szerencséjére nem törött a csont, tovább kacagtunk. A Macinak leginkább az tetszett, hogy mezítláb lehetett a sárban, a Fáninak meg az, hogy neki viszont megengedtük a cipőben mászkálást. 15 kört játszottunk, ez sem gyakran történik meg.

Aztán mentünk mojitot inni, malacot enni.