Spontán pétanque alakult ki a megszokott pályán, bár a Vagonban (egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy a helynek ez a rendes neve, nekem Orient expressz rémlik régről) ad hoc alapokon összerántott sörözés azért jó eséllyel torkollik hajigálásba. Macek volt a premier, mire Bercivel és Zsófival - a korábbiakhoz képest az első erre irányuló telefontól számítva megdöbbentően rövid időn belül - a helyszínre érkeztünk, már az ablakon kilógva kereste a szabadtéri ülőhelyet a második söréhez. Sietségét némiképp indokolja, hogy "kissé belehúztam tegnap éjjel", így az első egység gyógyító funkciókat töltött be, különösen annak figyelembe vételével, hogy a "húzás" után gyenge három óra maradt pihegni, majd a munka szólította talpra jó Macekunkat.

És mit tesz a kitartás und hűség: a szabadtérről továbbra sem voltak hajlandók hazapucolni a sörözgető családok, párok és társaságok, így a pincér volt oly rendes a kedvünkért ugrasztani a konyhai kisegítő egyént, pakolna már ki néhány műanyag asztalt, széket nekünk. A bútorok rendezgetésének végére befutott Fáni, Bori, majd András is, így nem kellett kétszer fordulnia a kernyelnek a sörökkel.

Tehát sörözgettünk a lemenő nappal, Bori és Zsófi a baracklét nyomta, Berci a Zsófi madárlátta szendóját, amit "lábon" kiajánlottunk Borinak, gondolván, a kicsi gengszter úgyis csak nyammog vele öt percig, s a szendó meg csaknem teljes egészében közpréda lehet. Hát nem, a sok ordítás, kalandozás, lépcsőmászás közepette felére zsugorodott az elemózsia, mire a Bori rámehetett. Mindeközben volt fára, illetve vízzel csaknem teli térplasztikára mászás, heves bicikilizés meg persze további sörök is eltűntek mire manifesztálódott az, amit már rég tudtunk mindannyian: pétankozni fogunk.