Későn kezdtük tehát, ám mivel kevesen voltunk, pörgős is lehetett volna. Nem lett az - lagalábbis az elején nem , mert a jegyzőkönyv vezetője nemigen volt ura a füzetnek, s volt, hogy jelen nem lévőket szólított dobni, vagy másnak egymás után több hajítást is előírt volna. Később azonban ki tudta nőni e gyermekbetegségeket, így télleg tempósan nyomtuk a köröket. Ebben messze a Fáni mutatta az irányt, az általa meg nem nyert játékokban is több mint meggyőzően hajított, de egy kivétellel mindenkinek jutott babér :).

Fáni olyannyira uralta a játékot, hogy még a szabályok megváltoztatására is tett egy kísérletet: a kosoné eldobásával úgy próbálta meg befolyásolni a menetet, hogy a Zsófinak ellenkező irányba (visszafelé) kellett volna dobálnia, mint nekünk - a felnőtt és a gyerek dobóvonal közé hajította el ugyanis a narancssárga golyócskát. Azért csak képzeljük el: a két vonal között nem volt több 2-2,5 méternél - mindenki máshoz hasonlóan a Fáni is ivott söröket :). A napot villanyfényes végjátékkal zártuk, majd ezúttal mindenki egyszerűen hazament. Másnap kirándultunk, de az nem ide tartozik, majd keresünk neki helyet. (fotók is hamarost!)

[csaba]

A hely Vagon is meg nem is. A kocsi tetején nagy (neon?) felirat hirdeti, hogy 'Vagon Restaurant', viszont a bejárati ajtón a nyitvatartást is ismertető papírlapon az áll, hogy 'Orient Express Étterem és Söröző'.