A sokadik libaevés napja jött el, és maximálisan erős volt a szándék, hogy úgy viselkedünk majd, mint az értelmes emberek, miszerint simán csak vacsorázunk egy jót, ahelyett, hogy betegre zabálnánk magunkat.

A megvalósítást támogatandó lényegesen redukált menü lett összeállítva, amelyben nem volt leves, nem volt töltött nyak, nem volt hízott máj zsírjában, sem sovány máj hirtelen sütve. Ahogy nem volt egész állat sem, csak combok, fejenként egy. Nem maradhatott ki viszont a ludaskása, a Smicu nem engedte, és azt mondta, hogy mivel ő van otthon, meg ő csinálja, hát ne is próbáljon meg senki erről vitatkozni vele.

Máj azért volt, újszerű módon, dán recept alapján készült pástétom formájában. Utána jöttek a konfitált combok, krumpli, bulgur, és vörös káposzta kíséretében. Desszertről többen is gondoskodtak, de ezek közül funkcionalitás tekintetében magasan kiemelkedett a citrom sorbet, mely kifejezetten úgy merült fel a tervezéskor, mint egy frissítő befejezés, ami nem is ennivaló, hanem orvosság a fáradt gyomornak. Hideg, gyömbéres, mentás, tökéletes.

Maradék nem igazán keletkezett egyedül a ludaskása sikeredett egyértelműen túlméretezettre, de ez valahogy ilyen dolog, készítés közben növekszik (naná, hiszen sok különböző dolgot keverünk össze).

Szóval győzött a józanság, az emberség, csak így tovább!