Az őszi erdő belégzése továbbra is fontos dolog, valamint ilyentájt tanácsos elhagyni a fővárost, menjünk hát Pécsre, ahova jó emberek hívnak minket. Ki-ki szabadidejének megfelelően érkezik innen-onnan, szerdától péntekig tart a rajzás. A kirándulást szombatra tervezzük, nehogy kimaradjon valaki a jóból. Pénteken még szép az idő, lehet bolyongani a városban a gyerekekkel, ülni sör mellett a fényben. Este aztán már tömeges izgés a konyhában, melyet fenséges erdei gombákból készült leves csillapít. A Tamásnak ügyesen megszületett a Jeromosa (Tom és Jerry, muhaha!), így erre is lehetett koccintani.

Másnap hétkor kelünk, mert az jött ki, hogy a délutáni gyerekalvásra már haza kellene érnünk, úgy lesz jó mindenkinek. Ezen volt egy kis vita, de legyen, ne múljon rajta. Sokkal inkább bukni látszik reggel a dolog az időjárás miatt, mert akárhogy nézzük, szar az, ami kint van, és nem látszik a vége. Mindegy, ha már felkeltünk, menjünk, meg egyébként se az terjedjen el, hogy könnyen feladjuk. Végig felhőben mozgunk, ami lehangoló az elején, de aztán valahogy elmúlik az érzés, és inkább érdekes lesz.

A vacsora is erdei alapokon nyugszik, a Gábor által szállított őz az egész éjszakán át tartó pácolást követően 4-5 órát porhanylik a sütőben. Étkezés, jóllakás után nagyobb vita alakul ki alapvető dolgokról, többek között kérdésessé válik az 1+1=2 faktuma is. A Fáni összes borát megisszuk, legközelebb majd viszünk helyette.

(az összes - 49 vs. 42 - kép itt, nagyobb méretben)