Van a Tamásnak ez a születésnap mániája, nagy feneket keríteni a dolognak, mintha valami különleges dolog lenne, másnak soha, neki is csak alig. Ezért oda kell mennünk hozzá Pécsre, mert különben feszült lesz, ami nem igazán jó senkinek. De végül is itt a tavasz (elméletileg), ott a ház terasszal (gyakorlatilag), meg itt Budapesten úgyis nagyon unjuk már magunkat, hát legyen, megyünk. Út van, autó van, a szerencsésebbeknek csak ülni kell a seggükön.

Szóval a Tamás az Ancsával vonta a össze a napját, hogy azért kétszer ne kelljen már mennünk. Meg nekik most egyébként is van valami közös bizniszük, annyira, hogy vasárnap délelőtt kiderült, gyermekük lesz novemberre. A kutyafáját! Addig viszont kénytelen vagyunk más gyerekek üvöltözését hallgatni, de ez nem okoz gondot. A Dugóék hoztak négyet, a Fáninak is volt ott kettő, az már fel sem tűnt, hogy a Csabáék valahol ottfelejtették a sajátjaikat.

Szombaton Fürj utca, vasárnap Bosnyák utca, mindenkinek jusson a jóból. A Katának semmi sem jutott, mert éppen Budapesten volt dolga, de remélhetőleg nem innen tudja meg, hogy egyrészt a Borsó leesett két méter magasból, másrészt egy kutya volt a lakásban :-) Az első estén zseniális házi sütésű téglalap alakú kenyeret, mangalicatoros cuccokat, és medvehagymakéregben négy órát porhanykodó szarvast lakomáltunk (vivát Tamás!, és még akit illet!), másnap pedig a Dugó és a Fáni főztek ebédet a seregnek (vivát!). A sajnálatosan nedves időjárás megakadályozta a petanque örömteli gyakorlását, és persze kirándulni sem tudtunk. De legalább előre állítottuk az órákat, hogy minden nap tovább legyen világos (vivát!).