Enni! Libát! Bárhol! De legyen most mondjuk Pécs, mert ott még nem csináltuk, és a Fániék átmenetileg úgyis ott magányoskodnak, szomorkodnak a hegyoldalban.

Kicsit vegyes volt a társaság, ezért nem is lehetett annyira házias, mint volt korábban többször is. Viszontag a mennyiség végre (végre!) nem agyatlanul hatalmas, hanem éppen méretes volt, nem pusztultunk el, de azért kitelt belőle egy másnapi ebéd is. Így mindent megettünk, szépen bekerült az állat a legmegfelelőbb helyre. Ezen okból persze nélkülöznünk kellett a ludaskását, a húslevest, nem volt töpi sem (így nem is tudtunk csmgolni Csaba, bocs). Ami volt, az fenségesre sikerült, csókoljuk a kezét a Katának (meg a Tamásnak is, bár ő kicsit fekete külsejű combokat hozott, meg kérges a keze, csókolja a rosseb). Nyúl Úrfi felbukkant ugyan, de nem aktivizálódott, csak csendben figyelt egész este. Az esős időjárás miatt a kötelező kirándulás elmaradt, csak a gyűszűnyi kertben molyoltunk kicsit, és vasárnap délután a Mandulás játszótéren. Pedig aznap már fényár volt, mehettünk volna (ki a hibás?). Szerencsére a lakásba szépen befolyik a Nap, nem nehéz beragadni, és csak üldögélni.

[anda]

Libvacs jó volt, Andának túl sokféle ember volt, aki túl sokféle módon komm.kált, így volt, de aki mizantróp az ne csináljon ilyet. Volt elhatalmasodás, kétségtelen, de azért aranyos volt. Legjobb