Úgy kezdődött, hogy jön a Gergő is. Ez persze kihagyhatatlan, ritka pillanat, menni kell. Nem siránkozás, csak egyszerű tényközlés, hogy Balatonmáriafürdőről négy és fél óra (4,5!) a gyorsvonat menetideje. De ez sem lehet akadály, hisz ott lesz a Gergő!

És amikor az ember megérkezik, tényleg ott a Gergő, a sikeres intézményvezető, a sikeres szinkronszínész. Meghökkentő módon nem a pompás kis ház nagyszerű teraszán italoztunk, hanem úgynevezett kocsmázás keretében ugyanazt. Érkezett a Johanna is Budapestről, majd a Tamással együtt a Korhelybe, ahol mi. Mondták a tájékozottak, hogy van Pécsi sör, igyunk azt. Kapott egy esélyt, az ember kíváncsi. Többet nem kap, pécsi szar. Hazafelé menet repülő gyertyákat láttunk a tetők felett, azóta sem derült ki, honnan jöttek és miért.

Másnap persze kirándulás, az errefelé kötelező aktus. A Tamás gyűlölködött a motorizált közlekedés ellen egy kicsit, így végül gyalog indultunk fel a Tettyére, hogy aztán onnan a Tubest elérnénk. A Fáni időnként elfáradt, mert a hátán cipelte a gyerekét, mint valami konkáv kenguru. Aztán mikor fellázadt volna, hogy visszafordul, a Gergő átvette a terhet, de neki az semmi, mert ő "Kinizsi Száz" kompatibilis, és szép magas. Talán el is bízta magát ezek miatt, és váratlan hibát vétve rossz útra vezetett minket (térképpel együtt), ezért végül nem értük el a Tubest (kb. 10 percre voltunk a csúcstól, muhaha!). Vacsorára fergeteges sztrapacska (a Gergő keze ebben is benne volt, de itt nem okozott problémát). Másnap napfürdő, hencsergés, hideg rozé, viszlát.

(az összes - 55 vs. 42 - kép itt, nagyobb méretben)