Végre mozdultunk megint, mentünk ahova még soha, avattunk ezzel házat.

A Gábor megint új helyre költözött, de ezen már egy ideje nem lepődünk meg, őt tulajdonképpen erről ismerni meg. A lényeg persze az, hogy van kert, lehet benne vacsorálni, feküdni, véndiófa alatt árnyékban szuszogni. Péntek este munkanap utáni ernyedt üldögélés, majd másnap reggel rövid alvás után arra ébrednek egyesek, hogy elfelejtették megnyitni a sátrat, ezért már reggel hétkor 35 fok van benn. De nem számít, mert nagyjából kint is ugyanez fogad, ezért hideg dolgok ivása, vizezés, heverés jön. Délután elmegyünk megnézni a közeli Duna hidat, ahol szintén süt a Nap, árnyék viszont egyáltalán nincs, csak a kosárfül tövében. Lemegyünk a partra is, ami teljesen kihalt puszta, csúf beton és kő. Este tüzet rakunk, faanyag van bőven, égjen ami éghető. A Csoboka röhögőgörcsöt kap, a friss Márkvártok ezzel szemben némán csillognak a gyertyafényben, majd hamar elfogynak (kösz, Tamás!).

Vasárnap a Borsó bábszínházat csinál, majd ebédelünk, aztán ki-ki nyugalomba, a Fáni meg villámgyorsan Pestre, mert kapott egy telefonhívást, hogy az elhagyott lakásban ömlik a víz a falból. Problémamegoldás után vissza, majd 18:00 körül indulás haza (Pécs, Budapest, autó, busz).

Ja, és találkoztunk még Nyúl Úrfival, erről bővebben itt (kattintás után türelem!).

(az összes - 57 vs. 42 - kép itt, nagyobb méretben)