És egy kevésbé fontos modifikáció: a hűtőszekrény ajtajának megfordítását nem én kezdeményeztem, bár magam is jóideje csodáltam az érvényben lévő megoldást, amely teljesen virsliujjú emberek számára lehetetlenné teszi a behatolást (de azok persze ne is akarjanak semmit a hűtőből, menjenek inkább zsírleszívásra). Talán illene magamra vállalni a forradalom kirobbantását, de egyrészt a Fáni ezt már korábban felvetette a Tamásnak (igaz, erdeménytelenül), másrészt most pedig a Johanna volt (tehát láthatóan nem vállalom magamra, de arra gondolok, hogy ez esetleg úgy is felfogható, mint egy hősi tett elorzása, amit meg nem illik, tehát a Johanna volt), aki ott szörnyülködött a dolgon, és ez indította el bennem, hogy na, mivel éppen nincs itthon a Tomzi, próbáljuk meg, legfeljebb visszacsináljuk, ha elakadunk menetközben, és nem lesz észrevéve semmi. El is akadtunk persze, mert nem találtuk meg az optimális szerszámokat, és bár küzdöttünk keményen, fogyott az idő, mi pedig úgy akartuk a megvalósítást, hogy nem szólunk róla, csak nézzük majd csendesen, ahogy a Tamás kaparászik a megszokott oldalon, és egyszerűen nem érti, azt kell gondolnia, hogy megbolondult (mint az Amelie csodálatos élete című filmben a gonosz zöldséges), de végül megmentjük őt, mert szeretjük, vagymi. Ez ugye nem jött be, és visszatértünk a kiindulási pontra, majd a gazda hazaérkezése után őt magát vettük rá, hogy adja elő a csavarhúzókat, és oldjuk meg a helyzetet. Érdekes módon csak egy picit ellenkezett (talán még azt sem?), sőt komoly részt vállalt a cselekményből. Szerintem ennek a Johanna jelenléte volt az oka, és egyébként elhajtott volna minket a vérbe, hogy menjünk szerelni a saját lakásunkba :-)

[anda]