Hogy mit csináltunk még aznap? Hatalmas mennyiségű hullott almát daraboltunk fel, amelyből Tomzi pálinkát főzet majd. Elég szar meló, nem is tudom, hogy vett rá bennünket. Ebédre finom pesztós tészta készült, utána vörösbor, beszélgetés, csoki, Borsónak alvás. Este pedig indulás vissza Budapestre.

[szofi]

Szofi a szívemből szólt, bár van pár dolog kiegészítésképpen.

A hely neve, ahol estebédeltünk: Áfium. Forradalmi módon javasoltuk, hogy oda menjünk, ne a Tomzi által - mondjuk ki - méltatlanul favorizált Flóriánba, a hegyi éttermekben nem volt hely, egyszóval visszatértünk az ősi pécsi alaphelyhez, az Áfiumhoz. Ami - mint hangulatban, mint konyhában, zenében, stb. - valóban remek volt. Most odajárjunk, egy kicsit, jó?

És majdnem elmentünk a Petákékhoz is. Ezt én találtam ki, és mindenki rábólintott, de szokás szerint elbasztuk az időt, és vasárnap este ha még oda is megyünk, éjjel egyre értünk volna haza. Legközelebb. De akkor nem menekültök! Meg amikor az almát saraboltuk, lábunk közé vett vajdlingokkal, akkor a Tamás nagyon viccesen úgy viselkedett mint egy horthysta katonatiszt, csak a bikacsök hiányzott a csizmaszárból...