Majdnem elment az év egy komolyabb parti nélkül, de nem. Hirtelen
felindulásból, finom határozottsággal, bármiféle előzetes közvéleménykutatás
nélkül kijelöltünk egy napot, meghirdettük a fórumon, aztán elmentünk
játszani. Így sokkal egyszerűbb, és így is lehet, bevált.
Nemzetközi futam volt, egy világpolgár érkezett Németországból.
Szerencsére nem ő nyerte meg a játszmát, az elég nagy pimaszság
lett volna, akármenyire is mindent a vendégért. Elefánty András
is barátkozott a
sporteszközzel, de nem tudott komolyabb eredményt felmutatni,
szemben apjával, aki
tudott valamit, de nem eleget (lásd az eredménylapot ott fenn).
Kata is sokat javult, edzője segítségével: megkérdezte, mitől
van az, hogy mindig messze gurul a golyó. A válasz az volt, hogy
ez elég bonyolult dolog, de ha kisebbet dob, akkor talán pont
jó lesz. És tényleg, a következő hajítása gyakorlatilag halálpontos
volt, meg is lepődött nagyon, majd örült.
A helyszín jó, mert a kavicsos (ösvényszerű, de elég széles)
pálya mellett ott a kerítéssel védett
nagy játszótér, másik oldalon füves terület (szar nélkül, valóban),
viszonylag közel egy kisbolt hűtött sörrel (vasárnapi nyitvatartás
még nem ellenőrzött). Ez utóbbihoz a Smicu hozott rántott húsokat
és májakat, savanyúságot és kenyeret. Más meg nem kell, csak
jó idő, de az is megvolt, hála érte mindekinek, aki tehet róla.
Az Andris most is mindent megevett, amit csak lehetett, a végén
desszertnek az anyját is.
A pálya hivatalos neve: Borsó Borbála Petanque Pálya, erről
papír is van. Egy
másik papírra meg a névadó helyben készített
alkotása került.
A csoportkép ferde
lett, mert nem volt állvány. |