Majdnem elment az év egy komolyabb parti nélkül, de nem. Hirtelen felindulásból, finom határozottsággal, bármiféle előzetes közvéleménykutatás nélkül kijelöltünk egy napot, meghirdettük a fórumon, aztán elmentünk játszani. Így sokkal egyszerűbb, és így is lehet, bevált.

Nemzetközi futam volt, egy világpolgár érkezett Németországból. Szerencsére nem ő nyerte meg a játszmát, az elég nagy pimaszság lett volna, akármenyire is mindent a vendégért. Elefánty András is barátkozott a sporteszközzel, de nem tudott komolyabb eredményt felmutatni, szemben apjával, aki tudott valamit, de nem eleget (lásd az eredménylapot ott fenn). Kata is sokat javult, edzője segítségével: megkérdezte, mitől van az, hogy mindig messze gurul a golyó. A válasz az volt, hogy ez elég bonyolult dolog, de ha kisebbet dob, akkor talán pont jó lesz. És tényleg, a következő hajítása gyakorlatilag halálpontos volt, meg is lepődött nagyon, majd örült.

A helyszín jó, mert a kavicsos (ösvényszerű, de elég széles) pálya mellett ott a kerítéssel védett nagy játszótér, másik oldalon füves terület (szar nélkül, valóban), viszonylag közel egy kisbolt hűtött sörrel (vasárnapi nyitvatartás még nem ellenőrzött). Ez utóbbihoz a Smicu hozott rántott húsokat és májakat, savanyúságot és kenyeret. Más meg nem kell, csak jó idő, de az is megvolt, hála érte mindekinek, aki tehet róla. Az Andris most is mindent megevett, amit csak lehetett, a végén desszertnek az anyját is.

A pálya hivatalos neve: Borsó Borbála Petanque Pálya, erről papír is van. Egy másik papírra meg a névadó helyben készített alkotása került. A csoportkép ferde lett, mert nem volt állvány.