Forradalom a képzőművészetben!

Ez lehetne dolgozatunk címe, ha arról szólna, de ez is csak a petankról szól, már megint. Ezügyben viszont forradalmi, hogy máshol játszottunk, mint ahol szoktunk, és hogy most előszőr nem készült egyetlen fotó sem (a Johanna biztos örül ennek, nem kerül ki a szennyes ;-)

Szóval az volt, hogy a Csaba szerint a Vérmezőn sok a kutyaszar (ez végül is vitathatatlan), aztán kicsit unalmas is volt már odajárni, valamint egész felemelő, ha egy embertársunk maga ellen beszél (neki ugyanis annyira közel van, hogy az már szégyen), tehát nem lehetett ellenállni a feladatnak: találjunk új pályát. Felmerült a Margit-sziget, meg a Hajógyári, de ami kevés idő a rendelkezésünkre állt terepszemle céljából, az használhatatlanul szar volt (eső és szélvihar), így nem tudtuk meglátogatni a helyszíneket, a döntés az utolsó pillanatra maradt, de nem jártunk rosszul, még úgy sem, hogy itt nem üzemel szabadtéri kimérés (szemben a szaros Vérmezővel), mert ellensúlyképp nemes üveges borok érkeztek a szükséges poharakkal.

A hely kicsit kopár, de végül is nem rossz, mert bent küzdöttünk az elkerített játszótéren, tehát nem volt kaka, volt viszont homkozó, hinta és csúszda, azaz mindenki jól járt. Amikor kimondtuk, hogy vége az egésznek, most menjünk át a Millenárisba a Borfesztiválra, pakoltunk, indultunk, és abban a pillanatban szakadni kezdett az eső, ami végig ott lógott felettünk, de az égiek nagyon kedvesen megvárták a befejezést. A szabadtéri borkóstoló így elmaradt, de lett helyette a már hagyományosnak mondható hirtelen vacsora Molnáréknál, ami van olyan jó, sőt.