Egy idő után persze elmúlt a kényelmetlen érzés, mert a játék heve (plussz ugye a forradalmi láng ott belül) nem engedte a nyavajgást. Elsődlegesen: ez egy vicces rendezvény volt, de meghökkentő módon tulajdonképpen rendesen lehetett játszani, néhány gyakorlódobás után: kétségtelenül máshogy, mint kavicson, de még a "felpörgetem, levágódik" is működött alkalmanként, bár el kell ismerni, hogy a domináns technika a "tekéző" volt, amit kivételesen mindenkinek megbocsájtottuk (extrém sport).

Seggberúgás jár az agárdi strand üzemeltetőjének, amiért képtelen normális (és esszenciális) szolgáltatást nyújtani, amivel egyébként zsírosra kereshetnék magukat. A melegedőnek nevezett hat négyzetméter az kutyaszar (sok száz embernek!), miképp a betonpadlón, PB-palackkal üzemeltetett fémlapos rezsószerű valami is, ahol a kiemelten magas cukortartalmú forraltbornak látszó tárgyat hegesztették (decijét 100 forintért, naná). Ezenkívül semmi nem volt, de még nyilvános WC sem, csak egy darab papír, amin valaki másra kenik a sarat amiatt, hogy nincs folyóvíz, és ebből következőn klotyó sem, tehát lehet menni gyereknek, öregnek egyformán ki a szabadba, belógatni a csupasz segget a viharos szélbe a kietlen, kopár mezőn. Gratulálunk.

Most már jöjjön a tavasz, a télnek további értelme ezek után nincs.

[anda]