Kis híján elbuktuk a dolgot, az időjárás nem akart engedelmeskedni, de végül az utolsó pillanatban elállt az eső, előjött a sárga korong, és ugyan tökéletes kitesurf szél volt a strandon, ha az ember koncentrált, akkor nem fújódott el a teste, tehát meg kellett kockáztatnunk a petanque-ot, annál is inkább, mivel Pál és Ambi most látott ilyet először közelről, mi több, az előbbinek meghívása volt egy petanque versenyre (másnapra), tehát nem tűnt haszontalannak legalább az alapok tisztázása.

Kavicsos pálya természetesen nem jött szóba, csak a hagyományos magyar szikes puszta, amely gyakorlatilag lehetetlenné teszi a játékot, de legalábbis teljesen annulálja az egyéni képességeket, az egész program egy vidám szerencsejátékká változik, amelyben valóban bárki nyerhet.

Aki gyerek, és okos, az hamar megtalálja a saját szórakozását, például egy sima kergetődzésben akármi körül, vagy egy vad lovacskázásban valaki más hátán. A játék közben össze kellett írni a vacsorarendelést, mert a közeli Kék tó étterem felajánlotta, hogy ha érkezés előtt fél órával leadjuk a listát, akkor nem kell majd várnunk (ez egyébként maximálisan össze is jött).

A játék túl rövid volt ahhoz, hogy eredményt hirdethessünk, de egyébként sem lenne könnyű megtenni ezt, mivel négy embernek is egy-egy pontja jött össze. Szóval maradjunk annyiban, hogy dobáltuk egy kicsit a golyókat, aztán elmentünk vacsorálni.