Vasárnap, verőfény, szabadidő. Mi kell még? Hát egy kis petanque, hisz nem vagyunk mi állatok, hogy mindig csak zabáljunk, vagy aludjunk.

És végre nem csak a kemény mag, hanem egy ritkábban látott csapattárs: Szofi is eljött. Úgy volt, hogy a Gidáék is érkeznek Dunaújvárosból, de végül mégsem következett be a pillanat, pedig erősen figyeltünk és vártunk. Sebaj, talán majd legközelebb.

A jegyzőkönyv vezetése ismét Macek kezébe került (valahogy olyan megnyerő fizimiskája van a fickónak). A Fániék késtek, de ilyet már láttunk, arcizmunk sem rezdült, inkább elkezdtük. Berci közben mászott, a Zsófi időnként pörgött, minden haladt a maga megszokott módján. Egy hajítást a kispasi is végrehajtott, és örült neki, mert okos gyerek. Aztán végre megérkezett Páncsó és Borsó, motorral, meg hideg sörökkel (kicsit gusztustalan ez az állandó sörivás, de mit lehet tenni, ha egyszer nincs dobozos hosszúlépés?).

Rendelésre hoztak szúnyogriasztó cuccot, mert ilyenkor már mindenütt ott vannak a dögök, mintha csak a Nagyberekben lenne az ember a csatornaparton, és nem a fővárosban.

Készült egy csoportkép is, ahogy kell, majd miután a Csaba ismét megnyerte a játékot, felbuzdultunk hozzájuk (jutalmul? büntetésből? szeretetből?), mert éppen volt náluk egy csomó ehető dolog, mint borsóleves, meg rakottkrumpli. Megvacsoráztunk, ittunk ezt-azt, vége lett a napnak.