Fulladásig voltunk már a kavicsos, meg füves pályákkal, muszáj volt elvinni kicsit a dolgot az extrém sportok irányába, ezért tökéletes ötletnek tűnt, hogy menjünk ki valahova a Duna partjára a közelbe, és játszunk homokban. Felmerült Kisoroszi, Verőce, de aztán a végén Horány lett belőle (már nem tudom, hogy pontosan miért).

Reggel találkozó a Marcibányi téren a Biopiacon, miután az érdekeltek a Fény utcát már letudták, és a kávé is megvolt ott fenn a harmadikon a Coquan's-nál.

A Dugóék előrementek, mi meg többiek mind eltévedtünk, és egyre idegesebben bolyongtunk valahol, ami elvileg ott volt, ahol gyakorlatilag lennünk kellett volna, de mégsem. Aztán persze telefonok, 4x jobbra, 5x balra, kézlengetés, és mindeki egy helyre került, pedig még a Szofit is be kellett gyűjteni a hajóállomásról, mert Ő a másik oldalról jött a vízen keresztül.

Bár nincs hőség, az idő jó, lehet a homokban röhögcsélni, meg táncolni, gumicsizmát levetni. Jakab egy idő után megkezdte a természeti környezet saját maga képére történő átformálását, és egy ehhez hamarosan atyja is csatlakozott, mert ahol tud, segít.

A golyókat is dobáltuk persze, de a mély homokban semmiféle megszokott utómunkára nem volt lehetőség, ahova leesett ott is maradt, elsüllyedt. De nem baj, vicces volt, ki kellett próbálni ezt is, és mivel pinik matéria volt bőven, nem sírt senki, hanem inkább evett, meg ivott.