Ez is megvolt, most is jó volt. Az év egyik legvidámabb rendezvénye, de ebben semmi meglepő sincs, tekintve hogy minden adott a sikerhez. Köszönjük mindenkinek, aki tehet róla (ezt mondtam tavaly is, de hát ez az igazság, jobb pedig most nem jut eszembe)!

Szerintem többen voltunk, mint eddig bármikor, de közben alapvető arcok hiányoztak a tömegből. Ez azt jelenti, hogy gyarapszik a tábor, lassan kinőjük a várost, kell egy új hegy. A Főkert két héttel ezelőtt nyírta a dombot, így sajnos ezen is dolgozni kellett egy kicsit kezdésképp. A pálya nagyon hosszú lett, és vagy ez, vagy egyéb okok miatt a vonalvezetés nem sikerült optimálisra, így 12:30 körül az látszott, hogy csúszni fog a kezdés, lévén egyetlen autónak sem sikerült eljutnia a célszalagig a tesztfutamok során. A szakértők megfeszítetten keresték a hiba okát, de folyamatosan csak újabbakat találtak, ezért egy idő után az a megegyezés alakult ki, hogy akárhogy is, nyomjuk, mert ha nem játszunk, az mindennél nagyobb butaság lenne.

Hullottak az autók, mint a legyek, a közönség őrjöngött, az istállótulajok sírtak, mint a záporeső, egymást követték a páros kiesések. Ennek megfelelően a második körre roppant kevesen maradtak, hamar vége lett a versenynek. A lényeg persze az, hogy akadt három gép+ember páros, a dobogó fokait megtölteni. Nem meglepő módon ismét egy Mini nyert, most a Máté család futtatásában. A szénné égett pucér nő idén is ott izzadt az emlékmű talapzatán (kép nincs róla, mert nem volt szép látvány, szember a kacagó gyerekekkel).

[mások is fotóztak: barbara]